Lépj ki a komfort zónádból, és lásd a másik szemével a világot! – ez a mondat vált a nyári egyetem egyik legfontosabb mottójává, és néhány nap leforgása alatt – a határokon, kontinenseken átívelő találkozások során - valamennyi résztvevő megtapasztalhatta, mint válik a kastély személytelen tere, otthont adó, zsibongó közösségi térré, ahol a tudományos viták és kötetlen beszélgetések során azokat az egyéni sajátosságokon túlmutató kollektív gyökereket, közösségi jegyeket kerestük, amelyre közös jövőnket építhetjük. 

A hatékony, intenzív műhelymunka érdekében napjaink feszes, sűrű időbeosztás mentén szerveződtek, reggel 9 órától fél 1-ig előadásokon, pódiumbeszélgetéseken vettünk részt, 15 órától 18 óráig szemináriumi csoportokban dolgoztunk, 20 órától 22 óráig pedig ismeretterjesztő estekre gyűltünk össze. A kéthetes intenzív nyári kurzust csaknem egy évig tartó kemény szervezési munka és körültekintő kiválasztási folyamat előzte meg, hogy minél szélesebb körű, többféle perspektívából közelítő csapat kovácsolódhasson össze a közös műhelymunkák során. Így gazdasági, jogi, antropológiai, szociológiai, politikai, filozófiai, teológiai és művészeti aspektusból tárgyaltuk többek között a globalizáció, kulturális homogenizáció, digitális generáció, migráns folyamatok, demográfiai változások, klímaváltozás jelenségét, de számba vettük a nemzetiségi és vallási kisebbségek, diaszpórák helyzetét is, valamint a szervező bizottság külön előadást, panelbeszélgetést szentelt az aktuális magyar belpolitikai helyzet és az új Magyar Alkotmány témakörének, illetve Szerbia küszöbönálló európai uniós csatlakozási tervezetének  is. Pályázati anyagom alapján a 8. számú (→ Etika, vezetés és vallás) szekcióban vehettem részt. 

Gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan! – hirdette az egyik, hallgatók által készített plakát, és ennek megfelelően valamennyi ország képviselete lehetőséget kapott arra, hogy két nemzetközi est keretében röviden bemutassa hazáját az individuális és kollektív identitások tükrében. Évről évre kiemelt támogatói és szponzorgárda biztosítja, hogy az esélyegyenlőség jegyében a kevésbé tehetős országok fiataljai is részvételi lehetőséget és ösztöndíjat nyerhessenek a nyári egyetemre és bekapcsolódhassanak az akadémiai munkába. Fontos vezérelv volt, hogy a hallgatók saját maguk is megtapasztalhassák az identitások sokféleségét, valamint az együttműködés lehetséges módjait, így a szemináriumi foglalkozásokon túl is random csoportokba osztottak bennünket, hogy közösen dolgozzunk egy-egy feladat megoldásán. Elsőre szokatlanul hangzott Roberta Maierhofer professzor kérése: „Arra kérlek benneteket, hogy az elkövetkező két hét során a kijelölt napokon most ne étkezzetek a barátaitokkal, hanem kizárólag azokkal a fiatalokkal, akikkel azonos színű csoportba soroltunk benneteket! Legyetek nyitottak, mire véget ér a nyári egyetem, garantáltan hiányolni fogjátok az új asztaltársaitokat!” Kis csoportjaink önállóan dolgoztak közös projekteken, ezek termését a nyári egyetem utolsó napján mutattuk be, amikor is a professzorok helyet cseréltek a diákokkal és a nézőtérről értékelték prezentációinkat. Nagy örömömre azon kis alkotó csoport résztvevője lehettem, mely a nyári egyetem „legszínvonalasabb prezentációjának” járó elismerést kapta. 

A csoportközi helyzetekkel és rendkívül vegyes összetételű társasággal természetszerűen együttjáró stressz, kultúrsokk, olykor kimerültség leküzdését, a napi munkára történő ráhangolódást dr. Michael Kuhn diakónus, teológus reggeli meditációi segítették. A sok-sok tudományos modul mellett kirándultunk Grazba, borkóstolón vettünk részt, számtalan sportolási lehetőség közül választhattunk és a rendhagyó, speciális atmoszféra azt is lehetővé tette, hogy professzoraink együtt teniszeztek, kareokéztak vagy éppen táncoltak, ünnepeltek velünk… Az elmúlt két hét során sajátos rítusaink is kialakultak, így pléldául a magas létszám ellenére is számon tartottuk egymás születésnapját, a reggelek az aktuális ünnepelt pár szavas köszöntésével kezdődtek. 

A nyári egyetem 95 hallgatója között rajtam kívül még egyetlen teológus hallgató volt, aki Ukrajnából érkezett. Teológus hallgatóként és végzett pszichológusként is nagyon fontosnak tartom az interdiszciplináris együttműködést, hogy járjunk nyitott szemmel és vegyük észre azokat a kapcsolódási pontokat, amikor lehetőség nyílik a társtudományok képviselőivel párbeszédet folytatni, tegyük félre a sztereotípiáinkat, aggodalmainkat és merjünk nyitni mások felé, olykor egészen távolinak tűnő témák, diskurzusok felé is. Meggyőződésem szerint csak a személyes találkozások útján hidalhatjuk át a „mi” és „mások” kategóriákat, hogy a köztünk lévő különbségeket olyan sokféleségként, gazdagodásként értékeljük, amely segít, hogy a valóságot többféle szűrőn keresztül szemlélhessük. „Mások” élményei, tapasztalatai és világképe olyan tükröt tarthatnak elénk, amelyben tudatosodhatnak gyengeségeink és erősségeink, hiányosságaink és kiaknázatlan erőforrásaink egyaránt. 

Az elmúlt hétvégén ismét kiürült és elcsendesedett a seggaui kastély, az ott köttetett kapcsolatok azonban már a Facebook internetes közösségi portál „SEGGAU 2013” virtuális terében szerveződnek, innen tudattuk egymással, hogy a legtávolabbi résztvevők is épségben hazatértek. A történetnek nincs vége, a nyári egyetem szervező bizottsága 2014-ben is várja azon lelkes egyetemista fiatalok jelentkezését, akiknek bátorságuk van ahhoz, hogy belecsöppenjenek egy multikulturális miliőbe megismerni számos, a világ legkülönfélébb pontjáról érkező eltérő kulturális és vallási hátterű embert, és mernek dialógusba bocsátkozni, hogy többféle szinten is szembesüljenek korunk kihívásaival. A fentieken túl a nyári egyetem egyik legfontosabb alapfeltétele a professzionális szintű angol nyelvtudás.