A következő tíz apostoli igét Jézus két szava keretezi, mert ő a kezdet és a vég, az első és az utolsó.

1. Övé a kezdet. Nem mi jelöljük önmagunkat erre a szolgálatra, s ez szilárd alapot jelent, mert csak így lesz nem hiábavaló a mi munkánk az Úrban! „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” (Jn 15,16)

2. Ha felkérést kapsz a jelölőbizottságtól, akkor tudhatod: „…nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” (2Kor 10,18)

3. Ne csüggedj, ha őszintén önmagadra tekintesz, és látod korlátaidat, alkalmatlanságodat! Nála minden lehetséges. Mindnyájan annak tudatában vállalhatjuk ezt a küldetést, hogy nem „önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak […]; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van”. (2Kor 3,5)

4. Nem bújhatsz el, s nem futhatsz ellenkező irányba, mint Jónás, ha az Úr hív és küld. De milyen is lesz a presbiteri felvételi vizsga? Mert „meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek […]; olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel”. (1Tim 3,10.9)

5. Zsinati törvényeink nyelvén fogalmazva: legyen rendezett életvitelű az egyházi tisztségviselő. Pál ezt így „fordította le” Titusznak: „…presbitereket állíts szolgálatba […]: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek.” (Tit 1,5–6)

6. Timóteusnak még meg is indokolja ezt a feltételt: „…akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.” (1Tim 3,12–13)

7. Ilyen volt az első presbiteri beiktatás: „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.” (ApCsel 14,23)

8. Ez volt az iktatási alapige: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)

9. Részlet Péter szolgálatra indító prédikációjából: „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1Pt 5,1–3)

10. Tudhatjuk, hogy a presbiter tevékenységi köre igen tág, és senki sem azért Isten munkatársa, hogy „valaki” legyen, hanem hogy valamit tegyen. A tőle kapott talentumaival, kegyelmi ajándékai hatékony hasznosításával gondozza, vezesse, őrizze, védje gyülekezetét. Presbiteri munkánk során nemcsak az anyagi ügyekben való felelős döntéseinkben, hanem minden más kérdésben is ez Isten elvárása: „…a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (1Kor 4,2)

11. Minden szolgálati területen tartsuk szem előtt a fő célt, amivé Urunk általunk is formálni akarja vérén megváltott gyülekezetét: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket…” (1Pt 2,9) Így lesz a megújult gyülekezet stratégiai célja, a misszió megélt valósággá, minden tagjának egész élete bátorító bizonyságtétellé Istennek az evangéliumban meghirdetett örökkévaló szeretetéről. Részt vállalni ebben a lélekmentő munkában minden Krisztus-követő gyönyörű kiváltsága és örökre boldogító lehetősége.

12. S mi lesz szolgálatod jutalma? Urad nem titkolja utolsó szavában, de felkínálja a folytatás lehetőségét az örökkévalóságban. Így szól majd hozzád is a megjutalmazáskor: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21.23)

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2018. április 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.