A Vallási Vezetők Európai Tanácsa az egyetlen európai szintű vallásközi együttműködés és hálózat, amelyben a kontinens valamennyi vallási közössége képviselteti magát. A szervezet budapesti közgyűlését követően a párbeszéd és közös szerepvállalás jegyében kezdeményezett nyilvános konferenciát a vallások felelősségéről és lehetőségeiről az európai társadalmak kohéziójának és biztonságának megerősítésében.

Napjaink Európájában a politikai, társadalmi és demográfiai változások régen nem tapasztalt, súlyos kihívás elé állítják a kontinens állampolgárait, közösségeit és politikusait – hangsúlyozta Mark Owen főtitkár, a Winchesteri Egyetem Vallás, Megbékélés és Béketeremtés nevű intézetének igazgatója. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a bevándorlás és a migrációs nyomás, az egyre inkább teret nyerő populizmus és nacionalizmus és az ezzel járó növekvő idegengyűlölet, a gazdasági egyenlőtlenségek és társadalmi kirekesztés, valamint a vallási szélsőségek megerősödése jelentik a legsúlyosabb problémákat, amelyekkel a vallási vezetőknek is szembe kell nézniük ma Európában. Mindemellett a vallásokat érintő sajátos kérdésekben is elengedhetetlen az egyetértés az európai vallási közösségek között – hangsúlyozták. Ide tartozik a vallási és lelkiismereti szabadság, a vallásgyakorlás szabadsága, illetve a vallások szerepe és felelőssége a nyilvánosságban és a közbeszédben.

A résztvevők közös felismerése volt az is, hogy a vallások szerepe a fő kihívásként azonosított kérdések kapcsán meglehetősen ambivalens. A vallási ideológiák, így a keresztyénség nevében is egyre gyakrabban nyernek igazolást szélsőséges és erőszakos politikai megnyilvánulások és társadalmi folyamatok Európában. A vallási meggyőződések ugyanakkor meghatározó és vitális hatással képesek pozitív értelemben is formálni a közbeszédet és közvélekedést.

A hitbeli indíttatás, például, a menekültek befogadására pozitív hatással volt az integrációs törekvésekre és a társadalmi összetartásra az elmúlt években. A vallások befolyása miatt, legyen az pozitív vagy negatív, egyre nagyobb a politikai és társadalmi igény arra, hogy az egyházi és vallási vezetők és közösségek világos útmutatást fogalmazzanak meg korunk legégetőbb társadalmi kérdéseiben.

Az ECRL egyik célja éppen az, hogy a lehető legszélesebb körben ösztönözze a kontinensen az ezzel kapcsolatos párbeszédet, ez alkalommal kiemelten is a társadalmi kohézió és a biztonság kapcsán. A szervezet az intézményesített párbeszéd megteremtése mellett konkrét, a vallások békés együttélését és kölcsönös tiszteletet elősegítő helyi programokat is támogat szerte a kontinensen, amelyeket a főtitkár ismertetett. Owen a gyűlöletbeszéd és vallási türelmetlenség terjedéséről szólva az egyházak és vallási közösségek felelősségét hangsúlyozta, hozzátéve: „nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy napjaink kihívásai kapcsán együttműködjünk”.

Egyházak és vallási vezetők korábban is kiálltak az értékalapú és hatékony Európai Unió mellett. Az Európa jövőjéről folytatott nagyszabású ökumenikus eszmecsere részeként legutóbb 2017. november 7-én találkoztak vallási vezetők az európai intézmények képviselőivel Brüsszelben az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) szervezésében. A CEC soron következő újvidéki nagygyűlésének egyik kiemelt témája lesz az egyházak szerepvállalása Európa jövőjének formálásában.

Vincent Depaigne, az Európai Bizottság egyházakkal, vallási és világnézeti szervezetekkel folytatott párbeszédének koordinációjáért felelős vezető előadásában emlékeztetett arra, hogy a Lisszaboni Szerződés sokat emlegetett 17. cikkelye alapján az Unió intézményei rendszeres és intenzív párbeszédet folytatnak egyházak és vallások képviselőivel, európai ökumenikus és vallásközi szervezetekkel. „A szekuláris ideológiák és vallások ösztönözte radikalizációért nem tehető felelőssé egyik vagy másik hagyomány. A béke megőrzéséhez valamennyi felekezet és vallás kritikus önértékelésére és önmérsékletre van szükség” – hangsúlyozta az uniós tisztségviselő.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) Lisszaboni Szerződés által bevezetett 17. cikke első ízben szolgál jogalappal az uniós intézmények és az egyházak, vallási szervezetek, valamint filozófiai és világnézeti szervezetek közötti nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédhez. E szerint „az Unió tiszteletben tartja, nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban, ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását, és nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel”.

A szimpózium magyar egyházi és vallási vezetők kerekasztal-beszélgetésével zárult Thomas Wipf, az ECRL elnöke, a Svájci Református Egyházak Szövetségének és az Európai Protestáns Egyházak Közösségének korábbi elnöke moderálásával. A kerekasztal résztvevői között Róna Tamás rabbi, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke és Mérő Mátyás vaisnava lelkész mellett a Magyarországi Református Egyház képviseletében Bölcskei Gusztáv osztotta meg a vallásközi együttműködés magyarországi tapasztalatait.