– A tavalyi évhez hasonlóan egyházunk idén is jelen lesz a Művészetek Völgyében. Miért fontos, hogy egy világi fesztiválon képviseljük magunkat?

– Talán már közhely, mégis ez a valóság: az egyház élete megváltozott. Immáron kevés, ha csak a „született evangélikusokat” próbáljuk elérni, megtartani. Amellett, hogy ez is egyre nehezebben működik, a feladatunk és küldetésünk is ennél jóval több. A gyülekezeti és missziói osztály indulásától kezdve törekedett arra, hogy az evangélikus gyülekezetek támogatása és segítése mellett egyházunkhoz nem kötődő, de érdeklődő emberekhez is elérjen üzenetünk. A Művészetek Völgye olyan fesztivál, ahol szép számmal találkozhatunk velük. Ott a helyünk a közelükben – ezt érezzük. S vannak már előttünk jó példák is, hiszen egyházi szervezetek számos fesztiválon több mint egy évtizedes múlttal jelen vannak.

– Hogyan fogadták tavaly a résztvevők az evangélikus egyház jelenlétét?

– Kedvező volt a fogadtatásunk. A fesztivál szervezői is nyitottak voltak felénk, és a résztvevők, a „völgylakók” is felfedezték a Tarisznya Evangélikus Udvart. Naponta több száz látogatónk volt. Többen rendszeresen visszatértek, nálunk töltve olykor az egész délelőttöt is. Öröm volt látni, ahogy érdeklődve ismerkednek egyházunk sokszínűségével. Osztályunk mellett az udvar kínálatának összeállításában közreműködött az országos iroda több más részlege is: a pályázati és fejlesztési osztály interaktív játékok mellett a reformációi emlékutat mutatta be. Itt a reformáció korának öltözékeit is fel lehetett próbálni. Az Evangélikus Pedagógiai Intézet számos, fiataloknak és idősebbeknek szóló készségfejlesztő játékkal színesítette udvarunkat, sőt a Polgár Judit sakknagymester által létrehozott Sakkpalotát is megismerhették a szülők és gyermekek. A külügyi osztály pedig reformációi szabadulószobát állított fel. Ez a sokféle program számunkra, közreműködők számára is kiteljesedést adó élményt nyújtott.

– Tavaly a reformáció ötszázadik évfordulója volt a meghatározó üzenete a Tarisznya udvarnak. Idén mi lesz a központi téma?

– Igen, tavaly a reformációra visszatekintés, a reformáció jelentőségének, üzenetének mába emelése olyan téma volt, amit meg kellett ragadnunk az évforduló kapcsán. Ugyanakkor az evangélikus udvar jellegét, hangulatát a sokféleség jellemezte, s reméljük, jellemzi idén is. Ahogy a beharangozónkban írjuk: „A reformátor Luther koldus diákként kezdte, és a »Koldusok vagyunk, ez az igazság« megállapítással fejezte be életét. És valóban: világnézettől, meggyőződéstől függetlenül semmit sem hozunk és semmit sem viszünk magunkkal ebből a világból. Ezért is van felbecsülhetetlen értéke minden találkozásnak, játéknak, beszélgetésnek, a dalnak és a zenének. A taliándörögdi evangélikus templom udvarán a Tarisznyába igyekeztünk összegyűjteni sok-sok mindent, ami haverokkal lófrálók, családdal bóklászók, kéz a kézben járók vagy éppen egyedül mászkálók számára talán még sokáig elegendő útravaló lehet.” Idén a tavalyihoz hasonló, kiemelt témát nem határoztunk meg – talán az „Élet” lehetne olyan cím, ami összekapcsolja a programkínálatot.

– Miért fontos a fiatalok felé történő egyházi nyitás?

– Korunkban annyi inger, hatás éri a fiatalokat, amennyi korábban elképzelhetetlen volt. Be kell látnunk, hogy az egyház és az evangélium csak egy ezek közül a hatások közül. Meg kell jelennünk, erősítenünk kell a „jelünket” olyan miliőben is, ami a fiatalok természetes életviteléhez tartozik, bemutatva, hogy az Istenbe vetett hit nem valami életidegen, a valódi élettől elrugaszkodott, külön világ. Másrészt ez a rengeteg impulzus sokszor hatalmas bizonytalanságot okoz az önmagukat és a transzcendenst kereső fiatalokban. A megerősítésért, a válaszokért pedig már nem jönnek magától értetődően az egyházhoz. Így nekünk kell ott lennünk, ahol éppen keresgélnek. És hát a Völgyben bizony sokan keresgélnek…

– Egy nagy méretű labirintus is felállításra kerül a templomudvarban. Hogy fog ez kinézni, és mi lesz a tartalma?

– Ez a labirintus adja megjelenésünk fő motívumát. Egy kb. 10 × 5 méteres alapterületű útvesztőt készítünk, ami két méter magas falaival igyekszik majd megjeleníteni az előbb említett útkeresést. Ide belépve az ember maga marad, a külvilág kizáródik, s egyedül kell végigjárnia az útját. Az életútját – merthogy ez lesz a labirintus témája. Az út során interaktív állomások hívják majd élete eseményeinek átgondolására, reményeink szerint segítséget adva annak tudatosításához, hogy kinek-kinek mi is fontos igazán az életében. Az útvesztőből kijutva pedig lehetőséget kínálunk arra, hogy mindezt egy segítő beszélgetésben mélyíthesse el a látogató.

– Tavaly szinte minden érdeklődő számára nagy sikere volt a Kérdezd a papot programnak…

– Valóban, ez a kérdezési lehetőség nagyon népszerű volt. A látogatók tele voltak kérdéssel. S a kérdezés itt „következmény nélküli” lehetett, abban az értelemben, hogy olyan egyházi embernek tehették fel a feszítő, szégyellt, esetleg kínosnak tartott kérdéseiket, akivel nagy eséllyel nem találkoznak a jövőben. Sokaknak jelentett ez felszabadító lehetőséget!

– Milyen kérdések voltak? Minden kérdést meg tudtatok válaszolni?

– Nagyon szerteágazó kérdések merültek fel. Voltak provokáló, szándékosan kiélezettek is. A „mi végre vagyok a világban?” vagy „mi az élet értelme, célja?” kérdések gyakran előkerültek például a mennyország milyenségéről szóló beszélgetésekben. De mikor elindult a valódi párbeszéd, onnantól sokan tettek fel személyes életük problémáira vonatkozó kérdéseket is. Természetesen a magunk részéről igyekeztünk erősíteni, hogy semmilyen kérdés ne legyen következmény nélküli, így a továbbvitelhez mindig ajánlunk folytatási lehetőséget: akár egy lelkészt, akár egy közösséget, esetleg könyvet vagy más tájékozódási pontot.

– Ha fesztivállátogató lennél, te miért keresnéd fel a Tarisznya Evangélikus Udvart?

– Elsősorban a hangulatáért és a feltöltődésért! A fesztiválkörnyezetben az udvarunk kínálata talán nem versenyez ütősségben, harsányságban a többi programmal, mégis olyan hely, ahová hosszú időre betérnek a látogatók, némelyek többször is. Itt egy olyan helyet találhatunk, ahol ellazulhatunk, felüdülhetünk, találkozhatunk másokkal, de magunkkal is. Pihenhetünk, játszhatunk, kipróbálhatjuk ügyességünket a reformációi szabadulószobában, részt vehetünk láthatatlan színházban, alkothatunk a kézművesekkel, ismerkedhetünk az élménypedagógiával. Ezalatt, szinte észrevétlen, töltődünk élményekkel, tapasztalatokkal, gondolatokkal. Ezt számos visszajelzés örömtelien megerősítette. Mindeközben közelebb kerülünk az Élet Értelméhez is. Ezért már érdemes felkeresni a Tarisznyát, nem?