A történelmi, teológiai, napi gyülekezeti gyakorlati szempont mellett érdemes azonban keresnünk egy másik nézőpontot is: hogyan adódik össze, hogyan hat a nagy egész életében – legyen az gyülekezet vagy társadalom – a személyesen megélt pünkösdi csoda? Mennyire kell, hogy személyes, belső ünnep, megújulás legyen pünkösd eseménye, máig tartó hatása? Meggyőződésem, hogy gyülekezeteink, kisebb-nagyobb közösségeink várt kibontakozásának kulcsa a személyesen átélt megújulásban, átértékelésben, újratervezésben van. 

Jézus a Szentlelket megígérő búcsúbeszédében fordulatról szól: ha „eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). És ez a fordulat ebben az ígéretben nem egy mozgalom zászlóbontása, nem egy új történelmi korszak virradata, nem is valamiféle isteni közbeavatkozás hatására megvalósuló pozitív kataklizma, amelynek nyomán világhódító útjára indul a kereszténység. Ebben az ígéretben csodálatosan bensőséges, személyre szabott átformálódás szólal meg. A zúgó szélvihar, a kettős tüzes lángnyelvek, a Pétert a maguk nyelvén hallgatók tömege, a semmiből előbukkanó, háromezres gyülekezet nem a személyes attitűdöt emeli ki számunkra: a széles ívű mozdulatok, csodák, a sokaság az egyén feletti, a közös szempontot erősítik fel.

Tisztán élő, nemes célért égő, Istenre és a másik emberre figyelő, felelős közösség azonban nem születhet magától. Az egyik tiszta hangja, a másik nemes célért égő lelkesedése, a harmadik odaadó, áldozatos felelősségvállalása nem fogja megváltoztatni az emberi szív, a lélek indulatát. Szükség van arra a személyes, belső átélésre, fordulatra, melyet a megígért pünkösdi csoda mindannyiunkban megteremthet. Kell, hogy eljöjjön ő, az igazság Lelke, aki elvezet a teljes igazságra. Nem vélt vagy valós igazunk érvényesítésére, nem az aktuális korszak diktálta értékrend diadalmára, hanem a teljes igazságra. Arra, amiben benne van saját esendőségünk, gyengeségünk felismerése is, és benne van az a világot rendben tartó isteni akarat is, mely felelősséget és szeretetet, törvényt és evangéliumot ad elénk mint minden szó, döntés és tett zsinórmértékét.

Választott útjaink nagyon sokszor már meghatározottak attól, hogy hová készülünk eljutni. Nagyobb távolságra való igyekezetünkben szeretnénk gyors, egyenes, jól járható utakat magunk előtt. Elrejtett, netán veszedelmes célok előtt készülhetünk az odavezető út veszélyeire, nehézségeire is. Napi rutinunkban pedig már szinte nem is kell a lábunk elé nézni, és alaposan végiggondolni az irányt: „megy magától”. Jézusnak a Szentlélekről szóló ígéretében, amelyben az Isten szeretetének, jó akaratának teljes megismeréséről beszél, a vezetés nem csupán irányítást, támogatást jelent. Szinte lehetetlen visszaadni azt a tartalmat, mely ebben a rövid tagmondatban van: „…elvezet titeket a teljes igazságra.” Elvezet, de inkább utat mutat, úton jár, kísér: nem egyszerűen térkép a kézbe, GPS az utóba, és oldd meg! Hanem személyes jelenlétével folyamatosan formál, alakít.

Az út a jézusi kor szóhasználatában, gondolkodásában sohasem válik szét az életút, az életmód, az életirányultság képzetétől. Fantasztikus, felmérhetetlen ajándék, hogy a pünkösdi csoda, a Lélektől való személyes érintettség nem a fonalakkal mozgatott marionettbábuk tehetetlensége, nem a parancsot végrehajtók szelektív vaksága, hanem egy olyan út, ahol a szabad mozgás, a haladás vagy a pihenés, a szárnyalás vagy éppen a botladozás a teljes igazság szépségeinek, örömének meghatározottságában történik. Ha úgy van, a jó irány felemel és repít, ha úgy van, a jó irány nem engedi, hogy összeroskadva ott maradjak az útszélen, vagy éppen letérjek, és másik utat keressek.

Az önigazságába belekövesedett vagy a minél hangosabb, annál igazabb tömegpszichózisába belehajszolt társadalmunk sokszor a már-már tragikus, visszafordíthatatlan megosztottság tüneteit mutatja, és ezek a tünetek nem kímélnek semminemű közösséget, semmiféle emberi kapcsolatot. Fertőznek családokat, munkahelyeket, gyülekezeteket, baráti társaságokat. Egy másik igazságra, a jézusi teljes igazságra van szükség, mert már az odavezető út is egy megújult életet, egy egymásra, a teremtettségre és Istenre találó, a megosztottság sebeit begyógyító életet jelent. Ezért hát pünkösd lángja, a szívekben lobbanj fel! Jöjj, Szentlélek, és vezess el minket a teljes igazságra!