Minden alkotását egy mélyebb, időn kívüli, szakrális szemlélet köti egymáshoz, és teszi egésszé az életművet, beleértve a konkrét eseményeket megjelenítő evangéliumi sorozatot, amelynek illusztratív, tanítói célja lényegileg ugyanezt a szakralitást szolgálja más képi eszközökkel, mint ahogy a „hímes köveknek” nevezett mozaiktechnika is annak egyik kifejezési formája. Minderről a kiállításon is olvasható írásai vallanak, melyeknek révén tanúi lehetünk, hogyan alakult ki festői szemlélete, miképp, milyen ihletésből születtek művei, és mit gondol a művészet felelősségéről.

A katalógust Benkő Andrea, Gadó Zsuzsanna és Harmati Béla László szerkesztette.

Bővebben:

https://www.evangelikus.hu/hianypotlo-hianyok-szita-kiallitas

https://www.evangelikus.hu/szita-istvan-eletmu-kiallitasa

„1968 decemberében az egyházi szolgálattól püspöki távirat útján eltiltva »mint háromgyerekes apa« a Taurus Gumiipari Kutató Intézetben kaptam munkát.
Töprengéseimben, hogy hogyan kezdjek új utat, relevációként hatott rám, amikor 1977 nyarán feleségemmel a budai erdők egy fairtásának farakásain ültünkben – egy akvarellel vesződtem – megláttam a fakérgeit lehullatott farönkön a sok-sok szúrágás »látványát«. Ezeknek a csodásan tekergő formavilágú rajzolatait azonnal »frottázzsal« papírra gyűjtöttem. Ezek a »vonulatok« sem »modellt«, sem a »tárgyi világot«, sem valami »tájat« vagy »csendéletet« nem »ábrázoltak«, hanem csak azt: »ami nincs«, amit megevett a szú, tehát a »semmit«. Megtaláltam az én új festészetem új útját, gondoltam.” (Szita István)