Christopher Hill CEC-elnök köszöntője
Isten hozta Újvidéken, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) nagygyűlésén. Sokan közülünk nagy utat tettek meg, hogy eljussanak Szerbiába és Újvidékre! Pedig ha közelebbről szemügyre vesszük Európa, azaz a kontinens egészének térképét, akkor látni fogjuk, hogy többé-kevésbé Európa közepén vagyunk. Mi több, Újvidék a Duna partján fekszik, mely Európa egyik legnagyobb folyójaként nyugaton ered, átszeli Közép-Európát, hogy aztán a Fekete-tengerbe torkolljon. A város a Duna partján valaha határváros volt, itt húzódott ugyanis Európa magyar és osztrák–magyar határa a török birodalommal, amelyik átellenben a Duna túlpartjáig ért. A folyó fölé magasodó vár sokáig megakadályozta a török csapatok előretörését, és védelmezte Nyugat-Európát. A közelmúltban, 1999-ben a szerb–koszovói háborúban pedig már a NATO bombázta a hidakat a Dunán. Újvidék a különböző keresztyén hagyományok találkozópontja is egyben, a Vajdasági Autonóm Tartományban nem csak ortodoxok és katolikusok élnek, hanem evangélikusok, reformátusok, metodisták és baptisták is. Miközben Szerbia az Európai Unióba tart, kultúráját keleti és szláv vonások is gazdagítják.
A többségi egyház, a Szerb Ortodox Egyház más helyi egyházakkal összefogva hívott meg minket Újvidékre. Jobb helyet pedig ki sem lehetett volna találni, ha Európa átfogó és befogadó szemléletére gondolunk, megint Európa egészére, ahol a kontinens javarészt keresztyén egyházaknak köszönhető és a keresztyén kultúrából fakadó látomásának feladására hívnak mozgalmak, egyre növekvő nyomást helyezve ránk. Itt, most éppen az a célunk, hogy valamit visszaidézzünk ebből az európai vízióból, ami nem letűnt korok keresztyénségének nosztalgikus felemlegetése, hanem az igazságosság és vendégszeretet keresztyén értékei formálta szemlélet.
A nagygyűlés fő témája a tanúság – az igazságosságban és vendégszeretetben megnyilvánuló keresztyén tanúságtétel a nacionalizmushoz való szűk látókörű visszatérés idején. Igaz, a történelem során voltak időszakok, amikor a keresztyén egyházak is hozzájárultak a megosztottsághoz. De Isten szentháromságos természete, melyben ugyanakkor mély egységben és közösségben él önmagával, azt tanítja nekünk, hogy az egyházak tanúságtétele ezzel egyezően csak összetartozásban és közösségben valósulhat meg: az egyházak közötti közösségben, melyet erősíteni ökumenikus feladatunk, de abban is, ahogy közösen teszünk vallást, és együtt lehetünk tényleges jellé a szélesebb emberi közösségben. Isten hozott mindenkit az Európai Egyházak Konferenciáján! Arra hívattunk itt, Újvidéken, hogy megragadjuk Európa új látomását, és Isten igazságának és vendégszeretetének élő tanúi legyünk.
Heikki Huttunen CEC-főtitkár köszöntője
A CEC legfelsőbb döntéshozó testülete, a nagygyűlés Újvidéken találkozik. Ennek a történelmi európai városnak a neve új ültetvényre, új kertre utal. Újvidék neve és történelme hűen tükrözi a CEC mostani nagygyűlésének jelentőségét: akárcsak Újvidék, a CEC is az Európát meghatározó folyamatok metszéspontjában áll, kelet és nyugat, észak és dél között. Tagegyházainak köszönhetően a CEC is magában hordozza az egyházi hagyományok közötti szembenállás és konfliktusok emlékét – keleti és nyugati keresztyénséget elválasztó egyházszakadásét, a reformációét, de politikai áramlatokét is, amelyeket birodalmak és ideológiák képviseltek; népírtások tragikus emlékét éppúgy, mint szabadságért folytatott küzdelmekét. A török birodalom képviselte iszlámmal való találkozás Újvidék történelmének szerves része, ahogy napjainkban a migránsok áradata, akik a Közel-Keletről Közép-Európába tartanak. Ezek a vonások mind részei a CEC tagegyházai gazdag szövetének. Történelmi idők és napjaink nagy áramlatai, amelyek Újvidéken találkoznak, új esélyt jelentenek, és új utakat nyitnak meg a CEC előtt tagjai szolgálatában.
Ez a nagygyűlés az ugyancsak a Duna partján, Budapesten tartott 2013. évi nagygyűlést követi. A kapcsolat közvetlen, hiszen a CEC vezetőtestületének és központi irodájának legfontosabb faladata az volt az elmúlt öt évben, hogy átültesse a valóságba azokat az alkotmányos és működésbeli változásokat, amelyekről Budapesten döntöttek az egyházak. Ahogy az a munkatársak beszámolóiból kiderül majd, sikeresen teljesítettük ezt a feladatot, miközben a programok és tartalmi munka terén is komoly előrelépés történt.
Újvidék röviddel a keleti és nyugati naptár szerinti pünkösd után ad otthont a nagygyűlésnek. Az egyházi év szerint ebben az időszakban az egyházat ünnepeljük, azt, hogy Isten emberiségért való gondviselésének kertje virágba borul. Ez az alkalmas idő arra, hogy megvizsgáljuk közösen, mi is a megújult CEC feladata pontosan ebben a kertben – és feltegyük magunknak a kérdést, hogyan akarják az európai egyházak ezt a saját szolgálatukra megreformált szervezetet eszközül használni az emberek szolgálatában.