Az alkalom előkészítése már hetekkel ezelőtt megkezdődött az egyházvezetés, a gyülekezet és a család részéről, és nagy titok övezte, hiszen mindenki szerette volna meglepni Laci bácsit. Az Izsóp Énekkar két énekkel, az egész gyülekezet pedig közös ajándékkal készült az alkalomra.

Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás hirdette Isten igéjét az Efezusi levél 1,3–14 alapján. A püspök az áldások erejéről beszélt az életünkben és a gyülekezeteinkben, és arról az áldásról, amely a pilisi gyülekezetnek is megadatott, ajándékokról, amelyeket átélhetünk nap mint nap a gyülekezetben. A közösség ajándékával, a szentségekben való részvétel ajándékával élhetünk és épülhetünk a gyülekezetben. De Isten legnagyobb ajándékát is megkaphatjuk, az Ő igéjét, amelyet igehirdetőkön, lelkipásztorokon keresztül küld el az ő népének. Egy ilyen lelkipásztor házaspárért, és különösen Laci bácsiért adtunk hálát ezen az alkalmon. Aki életét nem egyszerűen a belülről irányítottság, nem is a kívülről irányítottság – hiszen azt sosem engedte –, hanem a felülről irányítottság határozta meg. Így lehetett maga is áldás az egész gyülekezet számára. Isten áldása átjárta az egész istentiszteletet, ugyanis ezen az alkalmon – az új hagyományhoz híven – Isten igéjével áldották meg a lelkészek a születésnaposokat. Laci bácsi áldóigéje Ézsaiás próféta felszólítása volt: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)

Az istentisztelet végén a köszöntések következtek. Dr. Fabiny Tamás a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében köszöntette Laci bácsit kilencvenedik születésnapja alkalmából. A püspök utalt a most megjelent, Sztehlo-gyerekek voltunk könyvre, amelyben egy képen Laci bácsi mint a Gaudiopolis első miniszterelnöke egy minisztertanácsi ülésen elnököl. Már abban az időben is a felelősségteljes vezetés jellemezte őt, és ez megmaradt egész életében, mindig miniszterelnök tudott maradni: Minister verbi Domini, az Úr igéjének szolgája. És az öröm városának szolgája: ilyen öröm városa lehetett Pilis is, és ilyen örömdalok hangozhattak és hangoznak még ma is az Izsóp Énekkar szolgálatával, amelynek létrejöttében a Keveházi házaspárnak nagy szerepe volt. 

Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke levélben küldte áldáskívánást.

Őt követően Krámer György és Pángyánszky Ágnes köszöntötték az ünnepeltet. Krámer György azért adott hálát, mert a két család ezer szálon összekapcsolódik, és annyi közös emlék, élmény és szolgálat köti össze őket, amelyet felsorolni sem lehet. Pángyánszky Ágnes az életért, Laci bácsi életéért adott hálát, és azért, hogy ebben a kilencven évben mindig ott volt annak az érzése, hogy az Isten kezében vagyunk. 

Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője megköszönte azokat az életmorzsákat, amelyekben részesülhetett Laci bácsit ismerve. A házaspárt egy rozmaringbonsaijal ajándékozta meg, amely a közös hatvani kirándulásra emlékeztette őket.

Győri Péter Benjámin esperes köszöntését küldte Laci bácsinak, majd a gyülekezeti szolgálata után csatlakozott az ünneplő közösséghez.

Az istentisztelet végével még nem ért véget az ünnep, ugyanis a gyülekezet és a család a gyülekezeti teremben folytatta az együttlétet. Itt került sor az ajándékok átadására és a kötetlen beszélgetésre is.

Isten áldását kívánjuk Klári néni és Laci bácsi egész életére. Isten áldja és őrizze meg őket egészségben és szeretetben!