A pápa beszédében az imádság és a közös tanúságtétel mellett elsősorban azt emelte ki, hogy az egyház, az eucharisztia és az egyházi szolgálat témáiban precíz és körültekintő megfontolásokra van szükség.
Örömmel emlékezett vissza a pápa a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megemlékezéseire. Sok évszázad konfliktusai után az utóbbi ötven évben erősödik a felekezetek közötti közösség. Mindez nem pusztán emberi erőfeszítés eredménye, hanem a Szentlélek műveli, főként a testvéri találkozókon keresztül. A pápa Isten segítségét kérte, hogy a jövő felé fordulva legyőzhessük a még létező eltéréseket. „Tovább kell mennünk előre!” – mondta.
A reformációra való emlékezés megerősítette az ökumenikus elkötelezettséget, mely mindinkább szükséglet és óhaj. A Szentlélek iránti nyitottságot kérte a pápa, aki majd új szakaszokat nyit meg a közös úton. Az elsődleges hivatásunk azonban az, hogy szeressük egymást. Emellett közös feladat a szükséget szenvedők és üldözöttek nyomorúságának enyhítése, főként azoké, akiket a Jézusban való hitük miatt nyomnak el.
Egymás segítése mellett a közös út további teológiai párbeszédet igényel – mutatott rá Ferenc pápa. Nem maradhatunk e téren sem mozdulatlanok, de nem is rohanhatunk előre az óhajtott cél felé, hanem türelmesen kell együtt haladni, Isten tekintete előtt. Néhány téma – mint az egyház, az eucharisztia és az egyházi szolgálat – esetében precíz és körültekintő megfontolásokra van szükség. Ugyanakkor el kell kerülni az elitizmust, és minél több testvérünket el kell hívni erre a közös útra a Szentlélek vezetésével – fogalmazott Ferenc pápa.