2018. május 10-én cseng a telefon. Feleségem felveszi, beleszól: „Lebovits-lakás.” Dr. Braun Vera Berlinből, Lebovits Évát és Imrét keresi. Bemutatkozik, hogy ő egy önkéntes az evangélikus ASF szervezeténél (akció a vezeklésért és a megbékélésért). „Szeretnénk meghívni Önöket az ASF hatvan éves jubileumi ünnepségére” – mondta. Így kértek fel a találkozóra bennünket, de velünk jött Ági leányunk is, aki a Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult, és kiválóan beszél angolul és héberül.

Az ASF-et 1958. április 30-án hozta létre a Németországi Protestáns Egyház zsinati ülése. A cél megmutatni a világnak a náci uralom embertelen voltát, szörnyűségeit, elsősorban, amit a zsidók ellen elkövettek. Megmutatni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai demokratikus emberek, akik elítélik a nácizmust. 

Május 25-én, pénteken, az első napon a külügyminiszter asszony fogadta a túlélőket egy ebéddel egybekötött beszélgetés keretében. Délután történelmi hajókiránduláson mutatták meg Berlint a Spree folyóról. Az előadások és tájékoztatások bemutatták az ASF célját és elkötelezettségét: fellépést az embergyűlölet ellen; békét az erőszakkal szemben; hogy ne felejtsük el a nácik áldozatait; hova tűntek az elrabolt kincsek?; ne felejtsük el a bűnösöket; gondoskodjunk a lelki sérült holokauszt-túlélőkről. Jó kezdeményezés volt az áldozatok nevét rögzítő botlató kő.

Szombaton a holokauszt-túlélők külön-külön találkoztak körülbelül tizenöt főnyi érdeklődővel. A túlélők életrajzi történetüket mondták el nekik. Számomra nagy élmény volt ez a találkozás. Elmondtam, hogy 1944-ben sárga csillagot kellett viselnem, gettóba kényszerítettek. Szerencsém volt, mert Horváth Kálmán százados úr tizenöt évesen besorozott munkaszolgálatra, így elkerültem Auschwitzot. Kikerültem a keleti frontra, majd visszavonuláskor Kassán nyolcvanadmagammal vagonba raktak, és a burgenlandi Donnerskirchenben lévő lágerbe deportáltak. Itt flekktífuszos lettem, majd Mauthausenben szabadultam május 5-én. A közel kétórás beszélgetésen igazi érdeklődést és együttérzést tapasztaltam. 

A rendezvényen tizenöt túlélő és kb. ötszáz önkéntes vett részt. A túlélők Belgiumból, Németországból, Franciaországból, Angliából, Izraelből, Litvániából, Hollandiából, Norvégiából, Lengyelországból, Oroszországból, Csehországból, Ukrajnából, az USA-ból és Magyarországról érkeztek. A vasárnapi istentiszteletet követően a történelmi egyházak vezetői köszöntötték a résztvevőket, további eredményes munkát kívánvak.

Végezetül Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök beszédével zárult a jubileumi ünnepség. Kijelentette: „A németeknek ma is vállalniuk kell a felelősséget a történelmükért. […] A népirtás és emberek millióinak megsemmisítése soha el nem múló szégyenfoltja marad Németországnak.”