Mennyi érzés és indulat van bennünk és körülöttünk, amelyet látunk, amellyel találkozunk, amelyet magunkban hordozunk! Érzések, amelyek megörvendeztetik lelkünket, és érzések, amelyek felborítják a harmóniánkat. Életünkben jelen vannak az indulatok, amelyek által teremtő módon alkotunk, és indulatok, amelyek szétszedik a kapcsolatokat, és rengeteg bosszúságot vonnak maguk után. Pedig az ember boldogságra, békére teremtetett. A téma felettébb aktuális. Jó tudni, hogy lehet másképpen is. Sokat hallottunk erről, most nézzük meg más aspektusból, milyen lehetőségeink vannak. 

Az érzelmeink az elme és a test találkozási pontján keletkeznek. Tudjuk, hogy az erős érzelmek biológiai változásokat idéznek elő a testben. Így például a harag felborítja a lelki egyensúlyunkat, a sértődöttség keserűséget okoz, a gyűlölet elhidegülést, elutasítást… Ezek negatív, romboló érzések. A negatív érzések fájdalmat okoznak. Ha azonosulunk a negatív érzéseinkkel, azok uralnak bennünket. Nem segít az sem, ha elfojtjuk őket, mert a tudattalanban tovább hat a negatív energiájuk. Tehát minél kevésbé vagyunk tudatosak, éberek, annál erősebb az érzelmi energiatöltés, és annál rombolóbb hatású a testi folyamatokra. Nem segít igazán az sem, ha az érzéseinken agyalunk, gondolkodunk, vagyis a görcsös, emberi igyekezet. Van, ami mégis segít! 

Az ember egy csodálatos lény, számtalan adománnyal, amelyet a Teremtő ajándékozott nekünk. Kik vagyunk valójában? Spirituális lélektani tanulmányaim szerint az ember egy egész dimenzióval több, mint a test és a lélek, mégpedig a szellemi dimenzióval, mely egyben a szabadság dimenziója is. A Szentírás így ír erről: „Teremtette Isten az embert… életnek lelkét lehelte az emberbe…” A Teremtő által van bennünk mélyen egy isteni „esszencia”, egy „örök vagyok”, amely lehet, hogy szunnyad vagy alszik bennünk (ha nem vagyunk Istennel kapcsolatban), de felébreszthető, működésbe hozható. Érdekes és lényeges ez az ember szempontjából, mert földi létünk során alá vagyunk vetve a biológiai, pszichológiai és szociológiai adottságainknak, ám a szellemi dimenzió által képesek vagyunk a rálátásra és felülemelkedésre. Ez meghatározó az érzéseink és indulataink szempontjából is. A szellemi dimenzió, az „isteni jelenlét”, a Lélek által valódi megoldáshoz juthatunk. Hogyan?

Fontos, hogy kapcsolatba kerüljünk saját érzéseinkkel. Hogy megfigyeljük, szemügyre vegyük őket. Ha képesek vagyuk a megfigyelésükre, akkor már kikerültünk a velük való azonosulásból. Lényeges szempont az is, hogy ne elemezzük, ne gondolkodjunk rajtuk, csak figyelmesen jelen legyünk, és benne maradjunk a megfigyelésben.

Meghatározó, hogy az „itt és most”–ban, a jelenben elfogadjuk azt, amit az élet ad. Az elutasítás, az ellenállás által nem tud működni az isteni segítség. A jelen elfogadása által hagyjuk, hogy a Lélek munkálkodjon, és innen adatik a pozitív változás. A negativitás átalakul: mintha szétfoszlana, elégne egy nagyobb erő hatására, az isteni erő által. Megadatik újra és újra a béke, öröm és szeretet. „Az Isten országa bennetek van” – mondja Jézus. 

Az ő egész működése során ez látható: a tudatosság, éberség, a szellemi dimenzió erejének, hatalmának a megnyilvánulása. És Jézus azért jött, hogy a saját szintjére hívjon.