Másnap, pünkösd ünnepén, amikor Krisztus egyházának születésnapját ünnepeltük, nem egyszerűen csak a kétezer évvel korábban történt indulásért, hanem az élet csodájáért mondhattunk köszönetet. Mint ahogy a születésnapokon sem a pezsgő, a torta vagy az életkorra utaló gyertyák száma a fontos, hanem az élet maga, amelyben az ünnepeltnek része lehet. A tudósok szerint az ember testének sejtjei hétévenként teljesen lecserélődnek. Ha ez így van, akkor például egy ötvenéves ember sejtjei hétszer cserélődtek már le, de nem mondja azt, hogy a tíz, húsz évvel korábbi fényképein nem ő látható.

Ugyanígy van az egyházzal is. Természetesen senki nem él azok közül, akik két évezrede ott voltak Jeruzsálemben az első pünkösdkor, de az egyház azóta is él. Az egyházat alkotó sejtek, az emberek és a gyülekezetek persze folyamatosan cserélődtek. Több száz generáción keresztül vezetett az út a mai korig. Egyáltalán nem természetes az, hogy az egyház ma is él. Nagyon finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy a történelem során a keretek nem mindig voltak optimálisak az egyház életben maradásához… Voltak olyan időszakok is, amikor különböző hatalmak és hatalmaskodók tervbe vették a megsemmisítését.

A legnehezebb időkben is voltak hűséges hitvallók, akikre felnézhetünk, akik példaképeink lehetnek küzdelmeinkben, az egyházat mégsem ők, hanem Isten oltalmazó keze őrizte és tartotta meg a hosszú úton. Sőt! Fontos meglátnunk, hogy minden generációban ő ébresztette a hitet és a felelősséget. Pál apostol határozottan és egyértelműen tanít arról, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitet minden esetben a Szentlélek ébreszti: „…senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által.” (1Kor 12,3b) A pünkösd egyszeri és egyedülálló történelmi esemény volt, de a Szentlélek azóta is munkálkodik.

Pünkösdhétfőn rendkívüli istentiszteleten vehettem részt Kaposváron. Egyfelől egy kedves hatodéves lelkészjelöltünk, Felegyi-Németh Mária vizsga-istentisztelete volt ez az alkalom, másfelől olyan ünnep, ahol tizenhárom felnőtt konfirmációjára kerülhetett sor. Az istentiszteletnek két fókusza lett, de mindkettő ugyanarról beszélt: hogy Isten ma is, közöttünk is munkálkodik.

Ő volt az, aki Lelke által hitet ébresztett Marcsiban, megszólította, elhívta, kísérte és erősítette a felkészülés során. Ez is egyfajta őrségváltás, hiszen az ifjú lelkészek tudják átvenni a stafétabotot, amikor Isten igéjének hirdetőiként beállnak a szolgálatba azokat követve, akik futásukat elvégezve nyugállományba vonulnak.

Különös érzés töltött el a korábban általam vezetett kaposvári gyülekezetben. A hazalátogatások – mert a tizenhét évnyi ottani szolgálat után ma is így élem meg – mindig nagy élményt jelentenek. Örömteli a sok kedves ismerőssel találkozni és szót váltani. Jóval nehezebb szembesülni az idő múlásával és rádöbbenni, hogy ez sajnos rajtunk is meglátszik. Fájdalmas szembesülni azzal is, hogy milyen sokan elköltöztek ebből a világból az elmúlt években. A népes felnőtt konfirmanduscsapat azonban, amelyet láttam és hallottam, teljesen meghatott. Ady szavaival tudom csak elrebegni azt a megrendítő élményt, amelyet átélhettem: „Éreztem az Istenszagot…” (A Sion-hegy alatt)

Az egyházi őrségváltások lehet, hogy nem olyan harsányak és díszesek, mint amelyeket a turisták csodálnak a királyi paloták előtt, de valóságosak.

Az általam elmesélt élmények csak egy icipici töredéket jelentenek. Sokkal több van belőlük, mint amen - nyit pár nap alatt személyesen megtapasztalhattam. Kívánom, hogy mind többet fedezzünk fel, és imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek nyissa meg szemünket és még inkább szívünket, hogy lássuk és átélhessük csodáit, mert az őrségváltásokon keresztül is ő munkálkodik. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2018. június 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.