Dr. Mézes Zsolt László 1973. január 16-án született Nagyváradon. 1997-ben szerzett jogászdiplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Ugyanebben az évben az ELTE összehasonlító irodalomtudomány, majd 2000-től mozgóképelmélet szakán folytatott tanulmányokat. 2000-ben kezdte meg tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen teológus-lelkész szakon. Posztgraduális ösztöndíj keretében 2007 és 2008 között a Helsinki Egyetemen folytatott kutatói tevékenységet, amely a finn evangélikus spiritualitás és lelkigondozói, mentálhigiénés lehetőségek feltárására irányult. 2011-ben a SOTE Mentálhigiéné Intézetében mentálhigiénés szakember, kórházi lelkigondozó képzettséget szerzett. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait a Magyar Pszichodráma Egyesületnél, ahol 2015-ben bibliodráma-, 2017-ben pszichodrám-vezetői képesítést szerzett.

1997-től a Határon Túli Magyarok Hivatala Elemző Főosztályának munkatársa volt, majd hét éven keresztül az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványnál kutatói státuszú munkatárs. 2002-től a Jelenlét Műhely Egyesület elnöke, illetve a Kairosz című teológiai-művészeti folyóirat alapítója és egyik főszerkesztője. 2007-ben megalapította a Debreceni Láthatatlan Színházat, 2011-ben pedig ennek budapesti tagozatát. 2018 áprilisáig kétszáznegyven előadást szervezett és rendezett a műfajban.

2011-től doktorandusz segédoktató volt az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológia Tanszékén. 2013 és 2015 között a Budapesti Egyetemi Lelkészség megbízott lelkésze. Jelenleg a Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorálpszichológiai Intézetének külső munkatársa és a szisztematikus fenomenologikus rendszerállítás területén végez tanulmányokat.

Disszertációjának címe: Látni a láthatatlant. A láthatatlan színház elmélete és gyakorlata. A Látás Redukciójával történő Dramatizálás (LRD) módszere. A műfaj és a módszer teológiai párhuzamai. Az értekezést 2018. április 26-án védte meg sikeresen egyetemünkön. Témavezetője dr. Szabó Lajos egyetemi tanár, értekezésének bírálói dr. Hézser Gábor professzor és dr. Seres-Busi Etelka egyetemi docens voltak.

Mézes Zsolt ars poeticája szerint a láthatatlan színház „az érintések művészi fokra fejlesztett közege, játéka, drámája” és „missziós eszköz”. A dolgozatban egyszerre veszi nagyító alá a láthatatlant és láthatót, felerősítve mindkettő önálló, autonóm és megkérdőjelezhetetlennek tűnő világát. Egyféle hármasságot testesít meg a lelkigondozói, dramatikus és teológiai nézőpontok érvényesítésének vonalával. Kiválóan kezeli a téma szerteágazó kapcsolódásait: a különböző módszerekkel kapcsolatos egybevetései releváns szempontok mentén történtek meg, elemzései széles körűek. Különösen érdekes része a dolgozatnak a résztvevők visszajelzéseinek bemutatása és elemzése.

Az egymásra reflektáló módszertani irányok összekapcsolásával és azok új válaszokká sűrítésével, valamint az értelmezést segítő teológiai, spirituális párhuzamok megkeresésével a dolgozat izgalmas, témájában és megközelítésében is elgondolkodtató, számos további kérdést felvető és inspiráló.

A bírálók elismeréssel szóltak az izgalmas műfaj kereteinek rendszerszerű, igényes megfogalmazásáról és arról, hogy a teológiai, spirituális párhuzamokkal az értelmezéseket lelkigondozói szempontból is fontos tanulságokkal gazdagította a szerző. Emellett kiemelték a munka pasztorálpszichológiai jelentőségét is.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévzáró istentiszteletéről és ünnepi üléséről szóló cikkünk itt olvasható.