Országszerte immár nyolcvannégy oktatási intézmény (közöttük néhány többcélú) működik a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) égisze alatt. A Szentgyörgyiné Szlovák Mária igazgató vezetésével megvalósuló nyári evangélikus pedagógusakadémiára (országos pedagógustalálkozó) főként általános és középiskolák delegáltak résztvevőket, intézményenként általában tíz-tíz főt, összességében közel háromszáz evangélikus pedagógust. Az evangélikus templomban tartott nyitóáhítatot követően Domonyi László polgármester személyesen köszöntötte a megjelenteket a rendezvényt anyagilag is támogató önkormányzat nevében.

A hétfő délutáni plenáris előadásokat szintén az evangélikus templomban hallgathatták meg az akadémia résztvevői az idei mottó – Egyházi nevelés, egyházi közösség – jegyében. Dr. Viszket Mónika, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának (ELTE PPK) adjunktusa, dr. Fábri György, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense, valamint Gál Ferenc, a fővárosi Teleki Blanka Gimnázium igazgatója világították meg előadásaikban az evangélikus pedagógia különböző elméleti és gyakorlati aspektusait Tarjánné Sólyom Ildikó pedagógiai szakértő moderálásával.

A plenáris együttlét végén Szentgyörgyiné Szlovák Mária az MEE legnagyobb oktatási intézményének udvarára invitálta a résztvevőket, ahol a bográcsos vacsora után a vállalkozók táncra is perdülhettek.

Kirándulások napja volt a kedd, a reggelit követő templomi áhítat után tíz programból lehetett választani, melyek közül egyedül a tájékozódási túrára nem akadt jelentkező. Annál nagyobb népszerűségnek örvendtek a vezetett túrák és a sokszínű Kiskőrösön fellelhető Petőfi-nyomok, a látványkonyha és a lovaskocsikázás.

A hagyományosan díjkiosztással „koronázott” műsoros est a házigazdák számára kínált bemutatkozási lehetőséget, és a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium növendékeinek tehetsége (és felkészítő tanáraik munkája) valóban lenyűgözte a testvérintézményekből érkezett pedagógusokat!

Megtisztelő meglepetésként a Déli Egyházkerület újonnan beiktatott püspöke, Kondor Péter nyitotta meg a gálaestet, amelynek végén Tölli Balázs, egyházunk nevelési-oktatási bizottságának elnöke is megköszönte az oktatási intézményeinkben szolgálók 2017–18-as tanévben végzett munkáját. A „civilben” a soproni evangélikus líceumot igazgató elnök pohárköszöntője mintegy nyitányát jelentette a Szarvas Fogadóban csaknem éjfélig elhúzódott zenés-táncos vacsorának.

Az országos iroda nevelési és oktatási osztálya vezetőjének előadása nyitotta meg a szerda délelőtti kiscsoportos szakmai programok sorát, összesen tizenhárom szekcióban: az egyházzenei műveltség iskolai állapotától a pedagógusok és a szülői (munka)közösségek viszonyán át a nyelvórákra tervezett közösségépítő játékok témaköréig.

Ebéd előtt a pedagógustalálkozó résztvevői úrvacsorai közösségben zárták a tanévet. Az istentisztelet igehirdetője, Gáncs Péter közelmúltban nyugállományba vonult püspök Péter halfogásának történetén (Lk 5,1–11) keresztül irányította a figyelmet a keresztény iskolák küldetésére: elvezetni a tanítványokat „a hittantól az Úrig”. Jó, hogy evangélikus egyházunknak is vannak „csónakjai”, és jó, hogy – Péterhez hasonlóan – az oktatási intézményeinkben tanítók is lehetnek emberhalászok.

Díjazott pedagógusok, jubiláló intézmények

Az Év Óvodapedagógusa kitüntető címet Hujber Istvánné, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Óvoda nyugállományba készülő vezető óvónője kapta. Az év tanítója a kiskőrösi intézmény pedagógusa, Néző Sándorné lett, míg az év tanárának idén a nyíregyházi Luther Márton Evangélikus Kollégium nevelőtanárát, Cserepánya Ellát választották. Az Év Tanára elismerést idén posztumusz is kiosztották: a soproni líceum tragikus hirtelenséggel elhunyt német–orosz–történelem szakos tanárának, Wildné Vinczepap Máriának az oklevelét férjének nyújtotta át Varga Márta.

Az EPSZTI Arany Lélek elnevezésű különdíját, amelyre tanítványok terjeszthetik fel kedvenc pedagógusukat, idén az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium „nevelő-oktatója”, Fazekasné Jankov Ildikó vehette át az intézet igazgatójától, Majorosné Lasányi Ágnestől.

Hagyomány, hogy a pedagógusakadémia alkalmával oklevelet vehetnek át a jubiláló oktatási intézmények vezetői is. Idén a tízéves marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda, a húszéves budapesti Kisdeák Evangélikus Óvoda, a szintén húszéves orosházi intézmény, a negyedszázados albertirsai Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskola és az egyházunk fenntartásában ugyancsak huszonöt éve működő békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium évfordulóját köszöntötték.

Ittzés Szilvia angoltanár gondolatai (fasori gimnázium):
Akár sokkolóan is hathatott az a kivetített diagram, amellyel Varga Márta, egyházunk országos irodája nevelési és oktatási osztályának vezetője indította plenáris – ám rövid – előadását az idei pedagógusakadémia harmadik napján. A részt vevő pedagógusokat felszólította, hogy gondolkodjanak el ismét a klasszikus kérdésen: a mi iskolánk, óvodánk, kollégiumunk, szakgimnáziumunk vagy általános iskolánk mitől evangélikus? A kivetített számok tükrében azonnal világossá vált: nem mindegy, hogy egy iskola (1989), harminc (1996) vagy nyolcvannégy oktatási intézmény pedagógusai keresik erre a választ! Vagyis az a tizenhétezer diák, akiket „mi” okítunk, vajon érzik-e, hogy valamiben, bármiben is közösek lennének?
Sok intézmény törekszik az evangélikus sajátosság megfogalmazására a pedagógiai programjában, de egyértelmű, hogy nincs amolyan „központi szöveg”. Ezért indult el az az egyeztetési folyamat, hogy bár a protestáns hagyományba illeszkedően az oktatási intézmények alapvetően önállók, az intézmények számának ilyen drasztikus növekedésével mégis csak érdemes lenne megtalálni és felmutatni azt a sajátos karaktert, mely minket összeköt. Hátha rátalálunk a közös pontokra, természetesen hosszas közös gondolkodás után. Rátalálva pedig kialakulhat a küldetésnyilatkozatunk…
Ezt a szándékot korábbi állomások előzték meg: ide tartozik a nevelési és oktatási osztály és Rozs-Nagy Szilvia iskolalelkész által kidolgozott Etikai kódex, de ilyen volt a 2014-ben az Evangélikus Nevelés 2014/1. számában megjelent Oktatási stratégia is, melyet egy iskolai, óvodai, kollégiumi vezetőkből és lelkészekből álló munkacsoport dolgozott ki. Az ebből készült feladattervet a zsinat 2016. február 26-ai ülésén fogadta el. Ebben olyan alapvetések fogalmazódnak meg, mint az elesettek felkarolása, a bővítési szándék az óvodák és szakképzés irányába vagy a kompetenciamérések alapján kialakított egyéni fejlesztés elve.
Végül 2018-ban indult el az a párbeszéd, amely a teológiai és pedagógiai alapelvek tisztázását tűzte ki célul, úgy, hogy a teológiai-pedagógiai alapvetés szerkezete a teológiából kiindulva a pedagógusok számára értelmezi mindazt, ami a gyakorlatban, a mindennapi iskolai, óvodai életben megvalósul(hat). Vagyis az evangélikus sajátosság mellé a jó gyakorlatot is igyekszik felmutatni. Az újra és újra átírt, korrigált szöveget elfogadta az oktatási bizottság, majd a püspöki tanács, és jelenleg a teológiai bizottság előtt áll.
Mik is az egyházi, evangélikus sajátosságok? Fontos eleme egyrészt az iskolalelkészi hálózat, másrészt az az intézményirányítási modell, amely nem annyira a centralizálás, számonkérés, beszámoltatás módszereivel próbál sikereket elérni, mint inkább az öngondoskodást, öntevékenységet igyekszik erősíteni, a vezetőket támogatni. Vagy benne van az önreflektív elem is, amikor a meglévő gyakorlatok és automatizmusok állandó felülvizsgálatával igyekszik javítani ott, ahol kell.
Koczor Tamás iskolalelkész, a nevelési és oktatási osztály teológiai referense rövid ismertetőjében felvázolta egy lehetséges küldetésnyilatkozat három fő sajátosságát. Evangélikus sajátosság a teljesítménynélküliség. Vagyis egy gyereket nem a teljesítményéért szeretünk, hanem csak úgy, azért, mert a mi diákunk – ahogyan Isten is így szeret minket. Másrészt hangsúlyos a Biblia komolyan vétele: a Biblia mint Isten igéje legyen jelen, amikor a diákok és az intézmény életéről gondolkodunk, döntünk. Harmadrészben pedig a döntéshozataloknál nem jóról és rosszról döntünk, egyszer és mindenkorra, mint annak idején Ádám, amely döntés már nem hozható helyre. Hanem az evangélikus etika szerint minden döntésünket Isten jelenlétében kell tennünk. Nincs rossz vagy jó közötti választásból kialakított törvény, hanem a jézusi szeretetszabály szemlélete kell, hogy átitassa a döntési helyzetet. Ne sok külső szabály döntsön, hanem a vele való közösség.
Tehát a cél egy olyan rövid, érthető szöveg megfogalmazása, amely egyrészt párbeszédre, együttgondolkodásra sarkallja az evangélikus intézmények pedagógusait, másrészt valóban megmutatja a világnak, mit is jelent az, hogy az „evangélikus” szó benne van iskolánk, óvodánk, kollégiumunk, szakgimnáziumunk vagy általános iskolánk nevében. Mind a nyolcvannégyében…