– A reformáció lendülete adta az ötletet a futóversenyhez?

– Pongrácz Máté, a Szélrózsa vezető lelkésze és Szeli Noémi koordinátor keresett meg engem és a férjemet. De lehet, hogy valójában én ültettem a bogarat a lelkész úr fülébe, amikor még tavaly megkérdeztem tőle, hogy mi az a reformációi futás. Sajnos annak a programnak nem volt akkora reklámja, pedig szerintem sokakat érdekelt volna, mert igazán jó kezdeményezés volt. Innen jöhetett talán a Szélrózsa-futóverseny ötlete, mert Máté tudta, hogy a férjemmel járunk futóversenyekre, és szervezzük is őket.

– Egy egyszerű üzenet adhatta a szikrát?

– Valószínű, de azt is el kell áruljam, hogy Mátét kértük fel eskető lelkészünknek, és miközben a jegyesoktatás, a felkészülés zajlott, már akkor tudta rólunk, hogy futunk, és versenyeket is szervezünk, így az egyik alkalommal megkérdezte, hogy nem szerveznénk-e a Szélrózsán is egy versenyt, persze csak akkor, ha jó ötletnek és reálisnak tartjuk. Ugyan még sosem volt ilyen a Szélrózsa találkozók történetében, de mi megpróbáljuk a tőlünk telhető legtöbbet nyújtani a szervezésben, tervezésben, és nagyon reméljük, hogy sikeres lesz ez a program is.

– Mindketten a kaposvári gyülekezet tagjai?

– Nem, az esketési felkérés más miatt történt. Győrben nőttem fel, és már gyerekkorom óta ismertem Mátét, mivel együtt jártunk Győrben a Péterfy Sándor evangélikus általános iskolába. Édesapám révén több generációra visszamenőleg evangélikus a családunk, és örülök, mert most már a férjem is evangélikus, a házasságkötésünk előtt megkeresztelkedett. Még keressük a gyülekezetünket Budapesten, mert még nem találtuk meg azt a közösséget, amelyikhez tartozni szeretnénk, illetve örülnénk, ha olyan gyülekezetet találnánk, ahol lenne felnőtt konfirmációs csoport is, mert a férjem szeretne konfirmálni is.

– Először vesz részt a Szélrózsa találkozón?

– Szerencsére egyszer már megtapasztalhattam – a kismarosi találkozón –, milyen a Szélrózsa, milyen a hangulata, milyen a közeg, mennyire klassz. Nagyon szerettem, minden sátoros élményével és éjszakai fagyoskodásával együtt. Mivel ifjúsági rendezvény, gondolom, inkább a fiataloké a terep, így nem én vagyok a célközönség. De most nagyon örülök, hogy a futóverseny lehetőséget ad újra részt venni a találkozón.

– Mióta fut, és mikor kezdte a versenyzést?

– Kilencéves korom óta futok. Először pályaversenyeztem, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de felnőttkoromban rájöttem, hogy jól megy a hos ­ szútávfutás, ezért 2010 óta rendszeresen versenyzem tíz kilométeres és annál hosszabb távokon. Jó ideig Brüsszelben éltem, és ott szinte minden héten volt futóverseny, így bejárhattam az országot a versenyekkel.

– Mely díjaira, elismeréseire büszke a leginkább?

– Szívesen emlékszem egyéni legjobbjaimra. Félmaratonon többször sikerült egy óra huszonnégy perc alatt célba érnem, életem első SPAR-maratonján pedig három óra tizenegy percet futottam. Ezzel az idővel akkor a negyedik leggyorsabb női maratonista lettem az országos bajnokságon. Ezenkívül büszke vagyok a férjemmel közösen megszerzett érmeinkre, kupáinkra, amelyeket országos szintű utcai futóversenyeken váltóban elért helyezéseinkért kaptunk.

– Miért jó futni, versenyezni?

– Ki ne szeretne dobogón állni? De a viccet félretéve, a futás jó alkalom az egészség megőrzésére, és ez is a mozgás szeretetének egy formája. De talán a másik nagyon fontos vetülete a futásnak, hogy hoz egy sereg kapcsolatot az ember életébe. Megismerhetünk hasonló gondolkodású, az egészségükért dolgozó lányokat, fiúkat, és aztán lehet együtt edzeni, készülni, és persze kialakul egy baráti kötődés, lehet együtt moziba menni, beülni valahova. Csupa jó dolog jött az életembe a futáson keresztül!

– Például a férje is.

– Igen, mi szó szerint „összefutottunk”.

– Mit lehet tudni a Szélrózsa-futóversenyről?

– Mivel az idei a tizenkettedik országos evangélikus ifjúsági találkozó, ezért a táv tizenkét kilométer lesz. Szerintem ez minimális felkészüléssel teljesíthető azok számára is, akik nem sportolnak mindennap, és nem ironmanek vagy ironladyk. De persze gondoltunk azokra is, akik úgy érzik, hogy nem elég felkészültek erre a távra, nincsenek tisztában az állóképességükkel, vagy az esetleges hőség miatt nem merik vállalni a távot, ezért nekik egy hat kilométeres versenytáv is lesz.

– Bárki részt vehet a versenyen?

– A futásra mindenkit várunk, akinek az egészsége engedi, egy különleges élményre vágyik, és szeretne részese lenni az első Szélrózsa-futóversenynek. A részvétel ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött.

– Valódi versenyről van szó, nyereményekkel?

– Igen, bár elsősorban az élményért futunk, de a dobogós fiú és lány befutók a tizenkét és a hat kilométeres kategóriában is egy-egy serleget kapnak, amelyet az ünnepélyes eredményhirdetésen, a szombati nagykoncert előtt este az átrium színpadán adnak át számukra. Ugyanakkor minden befutót egyedi éremmel jutalmazunk, a verseny után pedig a futók letölthetik névre szóló okleveleiket. Valamennyi versenyző részt vehet a tombolasorsoláson is, amelyen a Szélrózsához kötődő emléktárgyak találnak majd gazdára.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2018. június 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.