Eszlényi Ákos lelkész Pál apostol Korinthusbeliekhez írott első levelének 13. fejezetét, a szeretet dicséretét idézve kezdte meg a hálaadó istentiszteletet, és emlékeztette a jelenlévőket, hogy az újraöntött harang milyen hatalmas ajándéka Istennek, és mily híven tükrözi határtalan szeretetét.
„Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek” (Préd 3) – hallhattuk a püspökhelyettes igehirdetésének alapigéjében. A Legéndi Evangélikus Egyházközség életében újra az ünnep ideje jött el, amikor a nemrég felújított templom tornyában a korábban megrepedt középső harang az újraöntést követően ismét megszólalhatott, hirdetve Isten dicsőségét, egy maroknyi gyülekezet összefogását, szeretetét, és hívva mindenkit az evangélium hallgatására.
Bár nem láthatunk bele az idők titkába, Isten cselekedeteinek és rendeléseinek megvan a megszabott ideje, amelyet megváltoztatni nem tudunk, és amelynek hibátlanságához kétség nem férhet. Isten rendeléséből és kegyelméből, a gyülekezeti tagok adományaiból örvendezhettek a jelenlévők az újraöntött harangnak.
Bienik Jánosnak, a gyülekezet egykori lelkipásztorának a reformáció négyszáz éves évfordulóján keletkezett írásából kaphatunk betekintést a harang történetébe, amelyből kiderül, hogy 1807-ben szentelték fel Legénden a kőből épült templomot, amelyhez 1812-ben építették hozzá a tornyot.
Ekkor két harang volt a templomban, egy 25 és egy 50 kilogrammos, ez utóbbi Prímás, Bozsec és Páris hívek ajándéka volt. A kisebbik harang megrepedt, ezért becserélésre került 1861-ben egy új harangra.
A harmadik harangot a gyülekezet akkori felügyelője, kiváló és hitbuzgó patrónusa és jótevője, Káldy Miklós adományozta 1852-ben a gyülekezetnek. Káldy Miklós neve úgyszólván összeforrt a gyülekezettel. Evangélikus család sarjaként Vas megyéből érkezett a településre, innen származik elnevezése is: „alsókáldi Káldy Miklós”. Az ő adománya az 1954-ben szolgálatba állított orgona is.
Az ünnepi istentiszteletre az adományozó Káldy Miklós leszármazottja, Gregersen-Labossa György szombathelyi evangélikus lelkész is meghívást kapott, köszöntését és áldását Eszlényi Ákos lelkész tolmácsolta.
Az időben nagyot ugorva történetünk következő állomása 2015, amikor megtörtént a templom külső és belső renoválása, amelyhez a megnyert állami pályázaton túl a testvérek komoly anyagi és kétkezi segítséggel járultak hozzá, így 2016-ban már a teljeskörűen felújított templom újraszentelésére is sor kerülhetett.
A felújítási munkálatok során sajnálatos módon a középső harang megrepedt. Az egyházközség presbitériuma 2017-ben elhatározta, hogy újraönteti harmadik harangját. Gyűjtés és az egyházkerülettől kapott segítség eredményeként kereste meg a gyülekezet Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő mestert, aki jelezte, hogy fia, Gombos Ferenc fogja elvégezni a munkálatot.
Isten kegyelméből 2018. január 8-án került sor a harang leöntésére, amelynek születésekor a gyülekezet több tagja is jelen lehetett és örvendezhetett Isten ajándékának. A harang újravillamosítását Rancz Lajos és munkatársai valósították meg.
Eszlényi Ákos lelkész a történeti kitekintést követően az ünnepi istentiszteletet a meghívón is szereplő 98. zsoltár 4. versével zárta: „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!”
Az ünnepi alkalmon a Nógrádi Egyházmegye elnökségét Koncz István felügyelő képviselte, továbbá a résztvevők között köszönthettük Mosolygó László görögkatolikus plébánost is. A nem mindennapi alkalmon a falu jelenlegi lakói mellett az elszármazottak is szép számmal megjelentek, valamint római katolikus testvéreink is együtt adtak hálát Isten ajándékáért.
A köszöntések között Nagy Tiborné, az Ősagárdi Evangélikus Egyházközség felügyelője is Isten áldását kérte a Legéndi Evangélikus Egyházközség jövőjére, és kitért rá, hogy ezt a maroknyi gyülekezetet Isten milyen gonddal segíti és micsoda ajándékokkal halmozza el.
Az istentiszteletet követően ünnepi közgyűlés megtartására került sor.
Mit jelent a gyülekezet számára Isten dicsőítésén túl ez a harang? Jelenti az egyházközség történelmének és értékeinek ápolását, megőrzését, az összefogást, a gyülekezeti tagok szeretetét, a reménységet, hogy lesz még kit hívjon a harang.
Túrmezei Erzsébet gondolatait segítségül hívva hisszük, hogy az újraöntött harang hívására sokak megtalálják Isten békességét.
Harangok hívnak
szép, zengő szóval.
Hangjukban Krisztus
hívása szólal:
„Kegyelem, áldás,
erő vár rátok!
Jöjjetek hozzám!
Békét találtok.”