Érdeklődése a lelkészi hivatás és az ahhoz kötődő világ iránt már gyermekkorában elkezdődött.  1845. november 9-én az Evangélikus Nagytemplomban az ótemplom fennállásának századik évfordulója alkalmából Haánt megbízták ugyanazon prédikáció előadásával, amelyet száz évvel azelőtt Tessedik Sámuel is elmondott.

Önálló lelkészi pályája Nagylakon kezdődött 1849-ben. Békéscsabára 1855-ben tért vissza, ugyanis apja halála után őt választották a helyére lelkésznek. Csakúgy, mint a tanítói hivatást, lelkészi teendőit is igen komolyan vette.

Foglalkozott minden, a várost érintő kulturális, gazdasági, egészségügyi vagy politikai kérdéssel, segítő kezet nyújtott a rászorulóknak. Kevés szabadidejét kutatásra, írásra fordította.

Csabai lelkészségének 25. évfordulója alkalmából, 1881-ben Ferenc József lovagrenddel jutalmazta.

A teljes cikk itt érhető el.