Az egyik első darabkán a büki templom és a parókia udvara látható, színes sátrakkal telerakva. A kerítésen törölközők száradnak. A kapu tárva-nyitva áll. A gyülekezet és a lelkészcsalád – nem törődve fáradsággal, kellemetlenséggel – erre a néhány napra otthont ad a mes - sziről érkezőknek.

Több kép is kezeket ábrázol. Kezeket, amelyek különböző tárgyakat nyújtanak felém. Egy kalapácsot a sátorveréshez. Egy karszalagot. Egy pohár jeges limonádét. Egy csomag papír zsebkendőt. A segítőkészség és a befogadás apró jeleit.

Vannak olyan darabok, amelyek nagyon színesek: Afrika, Ázsia, a Távol-Kelet és Melanézia világát idézik. A miénktől nagyon különböző kultúrákban is munkálkodik Isten – tapasztalhatjuk meg a Küldetés sátorban.

A koncertekről is megmaradt néhány emlékezetes jelenet. Pekka Simojoki, aki papírról énekli az Izsóppal együtt a saját dala magyar szövegét. Aztán lejön a színpadról, hogy a hallgatóságot is részvételre buzdítsa. A Paradise Plain együttes Ausztriából, amelynek a tagjai a délutáni hőségben vizes lufikat dobálva hűsítik a hangulatot. A Savaria Quartet vicces jelmezei, amelyekben végigjátszszák a zenetörténet korszakait a kezdetektől napjainkig. Azok a percek, amikor valósággá lesz: „Akkor majd táncolva örül Isten népe.”

Néhány darabka gyerekeket ábrázol, sárga napvédő sapkában, szélrózsás pólóban. Egy másikon futó lábak dobogása, kipirult arcok, a célba érkezés öröme. Aztán vannak itt ízes-illatos képek is. Indiai ragu műanyag tányéron az étkezősátorban. Mákos gőzgombóc a békéscsabaiak standjáról. Papírtálcán friss sütemények – a Vasi Egyházmegye gyülekezeteinek ajándéka. Hozzá hideg Frau Luther sör, színes KÖSZI-koktél vagy habos latte az Adna kávézóból.

Különböző járműveket mutató darabok is vannak a halomban. Biciklik, rollerek, gördeszkák suhannak az úton. Csillogó motorok parkolnak a járdán. Kerekesszékesek és babakocsikat toló szülők is megtalálják a helyüket.

Más emlékképekben a jelenlévők sokszínűsége mutatkozik meg. Finn, angol, német nyelven hangzanak a beszélgetések a nemzetközi sátorban. A Selah zenekar Szlovéniából érkezett. A bejárat mellett a szlovák és a német származású evangélikusok mutatják be viseletüket, ételeiket, hagyományaikat.

Természetesen minden áhítatról és előadásról is van itt egy-egy darabka. Az Átrium színpad kék székei. A közös éneklés. Az oltár mellett a háló és a kereszt. Egy-egy elhangzott mondat. Ilyenek: „Amikor felismerjük, kicsoda az életünkben Jézus Krisztus, akkor ismerjük meg igazán önmagunkat is.” Vagy: „Döntsünk rekordot az evangéliumra való figyelésben.” És még az is: „Jézusnak még velem is megy.” „Hagyjuk hátra a szakadozó hálót!” Aztán a kérdések: Biztosan Isten igéjét hallgatni jöttél-e? Hogyan folytatódik az életünk a Jézussal való találkozás után? Jézus követése óriási kihívás – bevállaljuk-e?

Akad néhány kép a beszélgetőcsoport tagjairól is, akik napról napra összegyűlnek, és megosztják egymással az életüket. Az élményeiket azzal kapcsolatban, mit jelent számukra személyesen a „mégis”.

Egyre több emlék kerül a halomba. Van közte nevetés és sírás, csend és zaj, napsütés és gyertyafény is. Látszólag össze nem illő darabkák, amelyek együtt mégis egy nagy képet alkotnak, és megmutatnak valamit abból, milyen is volt a tizenkettedik Szélrózsa. Sőt a szervezők és az önkéntes segítők sok munkáján túl arról is tanúskodnak: ki az, aki ezt az egészet így összerakta. Hogy az emberi töredékesség ellenére mégis vele találkozzunk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2018. augusztus 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.