Emlékeim szerint végtelenül elhanyagolt utcákon keresztül jutottunk el a takaros kis templomhoz. Bent már harsány hangon énekeltek. A megszokottnál azért voltak valamivel kevesebben, mert tíz férfi Odesszában kapott alkalmi munkát, és családjukkal együtt odautaztak. Akkori titkárommal, Horváth-Hegyi Áronnal közösen szolgáltunk ott: ő prédikált, én köszöntő és bátorító szavakat mondtam. Utána ismét zengett a zsoltár, majd egy kislány gyönyörű hangon szólót énekelt, és fejből elmondott egy hosszú verset.

Istentisztelet után sokáig szorongatták a kezünket. Többen elmondták megtérésük történetét. Az egyik férfi – aki a délelőtti „magyar” istentiszteleten is ott volt – arról tett tanúságot, hogy ő a Biblia alapján tanult meg olvasni. Mielőtt András tiszteletes Szentírást adott a kezébe, írástudatlan volt.

A cigánytelep déli részén pedig az óvodával egybeépítve állt az imaház. Sajnos múlt időben kell róla szólnunk, ez év július 15-én, a hajnali órákban gyújtogatás következtében leégett az épületegyüttes. Tűz martaléka lett egy szomszédos családi ház is. Erős a gyanú, hogy szándékos gyújtogatás történt. A romák elleni ilyen alattomos támadásokra néhány évvel ezelőtt Magyarországon is volt példa, amikor Tatárszentgyörgyön, Kislétán és máshol gyújtottak fel cigányok lakta épületeket, és lőtték le az onnan menekülőket.

A helyiek szerint összefüggés lehet a mostani nagydobronyi gyújtogatás és a néhány héttel korábbi lembergi eset között. Az ukránul Lvivnek nevezett településen maszkot viselő szélsőjobbos fiatalok rohanták le a cigánytábort. Egy huszonnégy éves férfit brutálisan meggyilkoltak: hasát felvágták, beleit kiontották. A támadás következtében többen megsebesültek.

Kolozsy András lelkész elmondta nekem, hogy nagyon várják a vizsgálat eredményét. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is tájékozódott a helyszínen, ami reményt ad arra, hogy a hatóságok nem tudják eltussolni az ügyet.

„Isten segedelmével újra fogjuk építeni az imaházat, az óvodát és a családi házat is. Ehhez várjuk a testvéri adományokat is!” – olvasható a nagydobronyi református gyülekezet Facebook-oldalán. Közismert, hogy erre a célra már gyűjtés indult a református egyházon belül. Meggyőződésem, hogy evangélikus egyházunkban is sokan vannak, akiket megdöbbentett ez a durva magyar- és egyházellenes támadás, és valamilyen módon segíteni szeretnének. Bízunk benne, hogy már nem kell sokáig az udvaron tartani az istentiszteleteket, bibliaórákat és gyerekfoglalkozásokat.

Néhány nappal a nagydobronyi eset után kaptam levelet Nigériából, Zethan R. L. Gajerétől, az ottani evangélikus egyház Mayo Belwa egyházkerületének püspökétől. Vele idén júniusban találkoztam, amikor Buda Annamáriával, egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetőjével ebben az afrikai országban jártam. Azóta tudósításokban számoltunk be megrázó élményeinkről, egyebek mellett azokról a látogatásokról, amelyeket a Boko Haram nevű iszlamista terrorszervezet által lerombolt településeken tettünk. Megtudtuk, hogy a vallási fanatikusok miként gyújtották fel benzinbe mártott rongyok segítségével az ottaniak kunyhóit és templomait. A lelkészek elmondták, hogyan temették el híveiket. Megrendülten álltunk meg a síroknál és a leégett templomok romos oltárainál.

Annamáriával meglátogattuk azokat a menekülttáborokat is, ahol azok a tömegek élnek, amelyek a brutális támadások miatt kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. Együtt imádkoztunk ezekkel a családokkal, köztük sok-sok kisgyermekkel.

Levelében Zethan püspök előbb megköszöni látogatásunkat, majd leírja, hogy nem sokkal elutazásunk után a fulani népcsoporthoz tartozó iszlamisták támadtak meg több közeli keresztény falut. Amint véget ért a ramadán, embereket gyilkoltak le, házakat égettek fel. Egyúttal a terményt is elpusztították, ami azért is nagy csapás, mert a nigériai emberek ezen a vidéken alapvetően a mezőgazdaságból élnek, és éppen most van az aratás ideje. Az emberek kénytelenek voltak elmenekülni ezekből a falvakból, és jobb esetben táborokban, rosszabb esetben a fák alatt élnek, alig van élelmük, ruházatuk. Szünetel az oktatás, alig van orvosi ellátás, rossz a közbiztonság. A püspök által küldött fényképek tanúsítják ezt a szörnyű helyzetet.

Időközben egy videó is megjelent az esetről. A felvételen a legkülönfélébb formában gyalázzák meg az úton heverő holttesteket, egyik áldozatuknak a fejét próbálják levágni, a másikat hosszasan szurkálják egy hatalmas késsel, végül a lábuknál fogva az út szélére vonszolják a holttesteket, hogy temetetlenül otthagyják őket.

XXX

A brutalitás, fanatizmus és keresztényüldözés ilyen bizonyságait látva erős összefogásra van szükség. Minden korábbinál jobban kell ragaszkodnunk hitünkhöz és küldetésünkhöz. Egyidejűleg pedig megtalálhatjuk az üldözöttek és a bajba jutottak megsegítésének sokféle módját. Kárpátalját érdemes személyesen is felkeresni, hogy ottani testvéreinket erősítsük, és jó, ha adományt is tudunk vinni vagy küldeni. A nigériai evangélikusok küldöttsége szeptemberben hazánkba látogat. Ne múljék el istentisztelet vagy bibliaóra anélkül, hogy imádkoznánk üldözött, közeli vagy távolabbi testvéreinkért!

A felelős cselekvéshez és a kitartó imához segítséget kapunk Isten igéjéből. Hiszem, hogy Pál apostol szavai ma is érvényesek: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? Amint meg van írva: »Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.« De mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róm 8,35–37)

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2018. augusztus 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.