Hétfőn este, a közös vacsora után a helyszínt adó város megismerésével indult az együttlét. Zsugyel Kornél helyi lelkész, dr. Kostyál László felügyelő, művészettörténész és Béres Katalin történész, muzeológus vezetésével a résztvevők tájékoztatást kaptak Zalaegerszeg történetéről, és megtekinthették a főbb nevezetességeket, köztük a három történelmi felekezet templomait. A napot a házigazda intézmény kápolnájában tartott esti áhítat zárta, amelyet Fatalin Helga vadosfai lelkész tartott 2Kor 4,1 alapján. A lelkésznő a jerikói rózsa példáján keresztül arra világított rá, hogy Isten tudja, mikor van itt az ideje, hogy beáztasson minket a lelki szárazság időszakai után.

Kedden reggel Bencze András székesfehérvári lelkész, püspökhelyettes 2Kor 4,2 alapján tartott igehirdetésében Krisztus munkálkodását hangsúlyozta. „Nem tettetjük magunkat tisztának, tökéletesnek, de hirdetjük Krisztust. Nem akarunk másoknál jobbnak látszani, mert Krisztus fénye ragyog rajtunk” – fogalmazott.

A délelőtt dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) docense előadásával folytatódott Illés és az újrakezdés címmel. Az 1Kir 19,1–8 szakaszt feldolgozó bibliatanulmány során az előadó ismertette a szöveg nyelvi összefüggéseit, kulturális hátterét, illetve a prófétai szolgálat sajátosságait, majd a jelenlévők figyelmét a történet mögött rejlő „nagy mintázatra” irányította, amelynek íve Illést a meggyőződés helyzetéből az elbizonytalanodáson, panaszon át szabadulásra és új meggyőződésre vezeti.

Ezt követően egyházunk gyülekezeti és missziói osztályának munkatársai tartottak rövid tájékoztatót a lelkészek számára. Kora délután a feltöltődés jegyében az érdeklődők a Göcseji Falumúzeumba, az ország első skanzenjébe látogattak, ahol szakavatott tárlatvezetés mellett ismerkedtek a Zala megyei falusi építészettel és hagyományokkal.

Visszatérve ismét plenáris program következett: dr. Fischl Vilmosnak, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkárának előadása az iszlám és a migráció biztonságpolitikai szempontjairól. Ezt az eseményt megtisztelte jelenlétével Balaicz Zoltán, a város polgármestere is, aki röviden köszöntötte a konferencia résztvevőit.

Vacsora után került sor a második főelőadásra. Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, az EHE oktatója a kiégés folyamatát és az hozzá kapcsolódó prevenciós utakat mutatta be a hallgatóságnak. Elmondta, hogy éppen a keresztyén segítő foglalkozású emberek a legveszélyeztetettebbek ezen a téren, majd személyes példákon és interaktív gyakorlatokon keresztül segítette a magunkra ismerést egy-egy adott helyzetben. Az előadó igen gyakorlatias tanácsokat is adott a jelenlévőknek, hogyan kerülhetik el, hogy mélyebbre csússzanak a kiégés útján. Ezek közt szerepelt többek között a terhek megosztása, a töltekezés színtereinek keresése, a túlterhelődés elkerülése, valamint az Istenhez való közelségre szánt idő is.

A programokban gazdag nap Hegedüs Gábor bobai beosztott lelkész áhítatával zárult 2Kor 4,5 alapján. A fiatal szolgatárs saját identitáskereső kérdéseit osztotta meg kollégáival: mit jelent ma lelkésznek lenni? Mi a lelkész feladata? Majd az általa megtalált választ így foglalta össze: „Ne feledjük, hogy a siker, tehetség, áldás mögött az áll, akit hirdetünk. aki a valódi középpont, az Úr Jézus Krisztus”.

A szerdai zárónapot Hegedűs Attila soproni iskolalelkész 2Kor 4,16 alapján tartott áhítata nyitotta, amely ismét egy másik szemszögből világította meg életünk cserépedény voltát, és arra mutatott rá: Isten használ és elhasznál minket. A délelőtt kerületi fórummal folytatódott, amelynek keretében Szemerei János püspök és Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő tájékoztatták a lelkészeket a lelkészi utánpótlás helyzetéről, az életpályamodellel kapcsolatos tudnivalókról, illetve aktuális programokról.

A találkozó a zalaegerszegi evangélikus templomban tartott úrvacsorás istentisztelettel ért véget, melyen Smidéliusz András kajárpéci lelkész hirdette Isten igéjét. A liturgiában Zsugyel Kornél közreműködött. „Pál apostol a törékeny, a bűn támadásainak kitett cserépedény voltunkról beszél az egyik oldalon, de a megújult, Krisztusban győztes belső emberről a másik oldalon. Ezek közül a láthatatlan az, ami meghatározó” – mondta el 2Kor 4,18 alapján tartott prédikációjában Smidéliusz András, majd így biztatta a jelenlévőket: „Nézz bátran a láthatatlanra! Tudhatjuk, hogy a cserépedényben belül kincs található, nem a tátongó üresség.” Ezzel a bátorító üzenettel és a közösségben töltött idő által megerősödve indulhattak a lelkészek a kezdődő munkaévbe.