„Az emberi értelem tervezget, de az ÚR adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,1–3)

Magyar Tamás lelkész három tárgyat is hozott magával az ünnepi alkalomra. Elsőként a kő kapott szerepet, mely egyediségünket hivatott jelképezni. Azt, hogy mindannyian mások vagyunk: miképpen nincs két egyforma kavics sem, úgy nincs két egyforma ember sem. Mindannyian másképpen csiszolódtunk, és mindannyian egyediek vagyunk. A formálódás során adódnak nehézségek, olykor mélységeket élünk meg, és előfordulhat, hogy nemcsak a hagyma szeletelésénél csordulnak ki könnyeink, hanem egy-egy nehezebb élethelyzetben is. Utunk során sokszor találkozunk olyan emberekkel, akiknek vigasztalásra, bátorításra van szükségük. Ilyenkor ne legyünk restek elővenni a zsebkendőt és odanyújtani azoknak, akik éppen rászorulnak, segítsük és támogassuk őket. 

Ezek a gondolatok nemcsak a tanévet megkezdők számára adnak iránymutatást, ugyanúgy útravalóul szolgálnak a munkahelyi és mindennapi élethelyzetek kezeléséhez.

Az istentisztelet keretében Magyar Tamás megáldotta a tanévkezdők seregét, és útravalóul mindenki magával vihetett egy igét, mely az év folyamán mindig reménységgel töltheti el, hiszen Isten áldása kíséri útján.

Ahogy az alkalom meghívóján is szerepelt „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3)