Wittlich Rheinland-Pfalz tartomány egyik kis ékszerdoboza, mely a Mosel folyó völgyében fekszik szőlőhegyek övezte környezetben. Egy csoda.

Szeptember 6-án indult el a lelkes kis csapat, hogy viszontlássa a tavaly már itt vendégeskedő német diákokat. A rövidnek nem mondható, ezerötszáz kilométeres buszozás után nagy örömmel üdvözöltük társainkat. A hétvégét mindenki a családokkal, barátokkal töltötte. Mivel Wittlichben és környékén éppen Weinfest, a bor ünnepe volt, lehetőség nyílt az ottani hagyományok megismerésére és megkóstolására: Zwiebelkuchen, Federweißer… Természetesen bőven adódott lehetőség a nyelvgyakorlásra is.

Hétfőn reggel a gimnázium igazgatója, Herr Mayer üdvözölt bennünket, majd a diákok társaikkal tanórákra mentek, hogy megismerjék a német oktatási rendszert, és megtapasztalják, hogyan folynak ott az órák. A legkedveltebbek természetesen a nyelvi órák voltak, de a matematika és más természettudományos tantárgyak oktatása is nagy élményt jelentett diákjaink számára. Délután grilleztünk az iskola udvarán, megkóstolhattuk a Bratwurstot, Käsewurstot, Steaket. Az anyukák finom salátát készítettek a sültek mellé. Közben folytak a röpi- és focimeccsek. Hogy ki nyert? Az nem lényeges, a jókedv volt a lényeg.

Ha kedd, akkor Trier! Németország legrégebbi, római kori városának megmaradt emlékeit néztük meg egy vicces idegenvezető kíséretével. A Porta Nigra, a Frauenkirche és a Konstantin-bazilika mindannyiunkat lenyűgözött. Kis shopping után irány Bernkastel és a moseli hajókázás. A gyönyörű időben nem tudtunk betelni a környezet nyújtotta csodával! Óriási szőlőhegyek, szikrázó napsütés, zsilipezés, folyó menti kis falvak, minden adott volt ahhoz, hogy élvezzük ezt a napot.

Szerdán ismét az iskoláé volt a főszerep. Délelőtt a tanulóink tanórákon vettek részt, délután pedig átbuszoztunk Luxemburgba. Mivel ez a kicsi, de annál nagyobb jelentőséggel bíró ország csak pár kilométerre volt tőlünk, nem lehetett kihagyni. Először a csodálatos völgy két oldalára épült óvárost néztük meg, majd a hercegi palotát és a minisztériumok épületeit, végül  ellátogattunk a banknegyedbe. Itt az óriási felhőkarcolók alatt eltörpült a csapat. Felemelő érzés volt Európa legnagyobb filharmóniája, az Európai Unió Bírósága és az Európai Parlament épületei között sétálni.

Csütörtök délelőtt Bernkastelbe mentünk, ahol megtekintettük a Cusanus Alapítvány épületének látogatható részét, melyhez egy gazdag díszítésű keresztfolyósó, refektórium és bíborosszoba tartozik, valamint az értékes kincseket őrző könyvtár, benne a bíboros könyveinek nagyobb részével, több mint négyszáz pótolhatatlan értékű kézirattal és ősnyomtatvánnyal, középkori csillagászati és egyéb tudományos eszközökkel. Itt nyugszik Nikolaus Cusanus szíve is. Ezt követően ellátogattunk még az úgynevezett Cusanus Hofgutba, ahol betekinthettünk a fogyatékkal élő emberek mindennapjaiba. 

Elérkezett az utolsó este is, amikor a közös barbecue-partin énekeltünk, sokat beszélgettünk, finomat ettünk, és természetesen elkészültek az utolsó közös képek is.

Péntek reggel végleg búcsút kellett venni német tásainktól. A búcsú mindig nehéz, hisz az egy hét alatt igazi barátságok szövődtek. Sokan ígérték meg egymásnak, hogy nyáron, de legkésőbb jövő szeptemberben újra találkozni fognak! Ez alkalommal Szarvason, a szilvanapon. 

Mindenkinek köszönjük a támogatást, a Szarvasi Vajda Péter Alapítványnak, az öregdiákoknak, a szülői szervezetnek, iskolánknak, a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumnak és nem utolsósorban a szülőknek, akik lehetővé tették számunkra ezt a csodálatos hetet a Mosel folyó völgyében.

Bis bald!