A közösségi médiában – keresztény, evangélikus egyháztagoktól is – látható bejegyzésekből úgy tűnik, már az alapvető fogalmak körül is sok a bizonytalanság. Íme, egy általánosan elterjedt hozzászólás, mely az Ovizsaru című amerikai vígjáték legendás jelenetét idézi: „A genderről mindent tudok: a lányoknak puncijuk van, a fiúknak meg fütyijük. Oszt jó napot.”

Valóban ilyen egyszerű lenne? Hogy kicsit segítsünk eligazodni olvasóinknak, megkérdeztük egyházunk három olyan tagját, akik járatosak a témában. Két kérdést tettünk fel: 1. Mi pontosan a genderológia? 2. Keresztényként el kell-e ítélnünk? 

Orosz Gábor Viktor lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, a Hol van a te testvéred? – Tanulmányok a társadalmi nemekről és a testvéri szeretetről című kötet szerkesztője

A gender szó angol eredetű, a tudományos nyelvhasználatban a nők és a férfiak nemi szerepeinek a kultúra és a társadalom általi formálódását jelenti, tehát különbözik a nemtől (sex), tanulható, és ezért változhat is. Az egyház és a teológia számára elengedhetetlen feladat a nemek egymáshoz való viszonyának, az ezzel kapcsolatos tudományos vitáknak a kísérése és kiértékelése. Ennek a feladatnak a középpontjában az a kérdés áll, hogy a tudományos eredményekből hogyan profitálhat egyházunk. Kétségtelen, hogy a társadalmi nemek tudománya mára olyan egyházi munkaterületek számára mutat fel releváns eredményeket, mint a diakónia, az oktatás, az idősgondozás.

Laborczi Dóra újságíró, teológus

A „genderológia” problémás kifejezés, ami a gender studiest, vagyis a társadalmi nemek tanulmányát ideológiaként igyekszik feltüntetni, és a témáról szóló párbeszédben leginkább azok használják, akik a szakot vagy a gendertémáról szóló közbeszédben a téma és a szak fontossága mellett érvelőket ellehetetleníteni, megbélyegezni szándékoznak, és alapvetően nem is nyitottak a párbeszédre.

Azt gondolom, hogy amiként önmagában a gender kifejezést, úgy a gender studiest is meglehetősen sok félreértés övezi keresztény körökben. A gender szó jelentése társadalmi nem, és azt írja le, hogy a biológiai nemünkkel együtt jár az is, ahogyan szűkebb-tágabb környezetünkben, társadalmunkban férfiként vagy nőként megjelenünk. Mindehhez társadalmi elvárások kapcsolódnak, amelyek nem feltétlenül vannak teljes átfedésben a képességeinkkel, lehetőségeinkkel, vágyainkkal. Ezek az elvárások, viszonyulások nem biológiai eredetűek és nem kőbe vésett szabályok, hiszen koronként és helyenként változik, mit tartunk nőiesnek és férfiasnak, követendő, helyes férfi vagy női szerepmintának.

A gender studies – magyarul társadalmi nemek tanulmánya – ezeket a viszonyrendszereket vizsgálja, illetve azokat a jelenségeket, amelyek a nemi szerepek társadalomban lekövethető viszonyáról szólnak. A gender studies a társadalomtudományoknak szerte a világon elfogadott területe; szerintem hasznos tudást és szemléletmódot adhat hozzá mindahhoz, amit tudunk vagy gondolunk arról, hogy férfiként vagy nőként milyen viszonyban állunk szűkebb-tágabb környezetünkkel, mindez pedig a keresztény közösségek, egyházak számára is jól hasznosítható. Például akkor, amikor azt látjuk, hogy bár az egyház- és gyülekezeti tagok vagy egyházi dolgozók többségében nők, a vezető pozíciók vagy a nyilvános szereplések túlnyomó többségében férfiak vannak jelen. 

Legutóbb például a 24.hu internetes oldal Hitvita című műsorának a mesterséges megtermékenyítés, majd a béranyaság kérdését körüljáró adását látva lepődtem meg azon, hogy egy női résztvevője sem volt a vitáknak. Mindez nem azért van, mert nem lennének egyházon belül és kívül olyan nők, akik bármely témában – főképp az őket érintőkben – megszólaltathatók lennének, hanem mert mélyebben él az a beidegződés, hogy a nyilvánosság a férfiak terepe.

Előfordulhat, hogy a gender studies bizonyos részterületei vizsgálnak olyan jelenségeket, amelyek keresztény-konzervatív szempontból nem tetszetősek; a vizsgált jelenségek ettől függetlenül léteznek, és számunkra inkább az lehet a feladat és kérdés, hogy a magunk teológiai alapjain mit tudunk kezdeni ezekkel a jelenségekkel. Azt gondolom, hogy keresztény, Isten előtt egyenlő, Isten szeretetére egyenlően méltó emberekként tudunk mit kezdeni ezzel a fogalmi kerettel. Nem véletlen, hogy a világ számos teológiai képzésén lehet tanulni gender studiest is.

Magában a Bibliában a társadalmi nemek kérdése nem jelenik meg, hiszen a kor nem ismerte ezt a fogalmat, ahogyan a „nemi identitás” vagy a „nemi szerep” kifejezés sem létezett. Viszont ha a gender studies vagy a feminista történetkritika/hermeneutika szemüvegén keresztül pillantunk rá a Szentírásra, nagyon érdekes dolgokra bukkanhatunk. A legszembetűnőbb az, ahogyan Jézus a saját korának íratlan szabályrendszerét felrúgva viszonyul a nőkhöz. Ahogyan Pál is írja a Galata levélben, Krisztusban tényleg nincs – nem volt – sem férfi, sem nő. Ez már abból is világosan kiderül, hogy mennyi női szereplője van az evangéliumoknak.

Jézus egyáltalán nem diszkriminálta a nőket, tanítványi körében is ott vannak kezdettől, részt vesznek Jézus életében és szolgálatában, ami a korabeli társadalmi elvárásokkal összevetve lesz igazán érdekes, hiszen világosan leosztott szerepek voltak – a nőké volt az otthon, a férfiaké a nyilvános terek. A kettő között nem volt átjárás. Jézus ehhez képest meglátogatja otthonaikban a nőket, és nyilvánosan is közösséget vállal velük. Óriási dolog lehetett, hogy ezek a nők beléptek a nyilvános szférába csak azért, hogy Jézust hallgathassák, és közösségben legyenek vele.

És hogy mennyire nem új keletű ez a szemlélet és problémafelvetés egyházunkban és a teológiában, azt a Nemek között – Társadalmi nemek sokszínű vallási megközelítésben című kötet is jelzi, amelyet a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlanék (szerkesztette Jutta Hausmann, Móricz Nikolett, SzentIványi Ilona és Verebics Éva Petra; Luther Kiadó, Budapest, 2016).

Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense, a Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoport vezetője, az Északi Egyházkerület felügyelője

Az elmúlt évtizedekben a társadalomtudományokon belül sokféle „studies” elnevezésű irány jelent meg, amelyek divatos érvekkel indokolták önállósodásukat: komplex megközelítés, új típusú kérdésfelvetés, a multidiszciplinaritás és nem ritkán valamilyen „haladó” (progresszív) társadalmi ügyhöz való kötődés. A tudományos-szakmai kritikák ezeket illetően éppen arra vonatkoznak, hogy vajon valóban hoznak-e annyi újdonságot, amelyet már nem lehet a hagyományos diszciplináris keretek között kezelni.

Az erről folytatott viták a tudományos világban természetesek, és kellő idő alatt, valamint a tudományos keretek között maradva várhatóan konszenzusos eredményre is vezetnek. Mindezt nyilván nehezíti, ha olyan területről van szó, amely képviselőinek egy része közvetlenül jelenít meg politikai-ideológiai aktivitást, hiszen ilyenkor óhatatlanul keverednek a társadalmi vita és a tudományos vélemények szintjei.

Ezt látjuk világszerte a gender studies esetében is, ami miatt különösen fontos volna a kellő belátás a megszólalókban. Hiszen józan értékítélettel nehéz lenne vitatni, hogy a társadalmi nemek tanulmányai olyan feltétlenül vizsgálandó és társadalmi ügyként is érvényes kérdéseket kutatnak, mint a nők társadalmi helyzetének tudati/sztereotipizáló vonatkozásai, a nemi beskatulyázások okainak történeti vagy politikai dimenziói, a szexuális orientáció/identitás társadalmi szintű megjelenésének változásai stb. Ugyanakkor az ilyen tematikák esetében többünk szerint nem egyértelmű, hogy már maga a kérdésfelvetés is csak „konstruktivista” lehetne, tehát kizárólag vagy akár csak meghatározóan is az adott társadalmi-politikai körülmények alkotják az identitások sajátosságait, s így azok relatívak, emberi akarattal változtathatók lennének.

Mindez elvezet a „studies”-ok jó részében egy alapvető módszertani, sőt tudomány- és világfelfogásbeli szembenálláshoz, amely a tudományrealista vagy másképpen esszencialista megközelítések és a (társadalmi) konstruktivista, relativista iskolák között feszül. Ez talán túl absztraktul hangzik, de a közvetlen világnézeti-politikai lecsapódása mindennapjainkban is megjelenik, hiszen például az „igazság” objektivitása, véleményektől vagy társadalmi pozíciótól való függetlensége igencsak aktuális kérdés a „post-truth”-nak nevezett információs és médiavilágban.

Egyházi szempontból ezért én a mértéktartás szükségességét hangsúlyozom. Van annyira magabiztos a kereszténység teológiai és társadalmi tanítása és gyakorlata, hogy ne kelljen eleve elutasítónak lennünk a szakterület egészével, különösen pedig a tartalmi kérdéseivel szemben amiatt, hogy a gender fogalma alatt megjelennek számunkra szélsőségesen elfogadhatatlan nézetek vagy aktivitások. Attól pedig végképp értelmetlenség volna tartanunk, hogy például hittanos gyermekeink nemi identitását veszélyezteti, ha a társadalmi nem fogalmáról hallanak.

Jómagam érdeklődve néznék meg egy beszélgetést, amely például a Szentírás nőképének értelmezéséről „trendi genderes” és „evangelikál fundamentalista” hitsorsosaink között zajlik, ha az elég alkotó, vagyis nem csak az adott közelítés mantráit ismételgeti, a beszélgetők tisztelettudók egymással, és az eszmecsere nem lép ki hitelveink keretei közül.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2018. szeptember 9-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.