„A teremtés hete alatt összefogunk, hogy együtt örüljünk a teremtés ajándékainak, és gondolkodjunk azon, hogyan törődünk vele. Ez az időszak értékes lehetőség, hogy megálljunk egy pillanatra a mindennapokban, és elgondolkozzunk az élet szövetén, amelynek mi is részesei vagyunk” – írják egyházi vezetők a teremtés hetéhez kapcsolódó meghívásukban. Az esemény felvezetéseként Kodácsy-Simon Eszter meditációját közöljük, hogy együtt gondolkodjunk a javak elosztásáról és a segítségnyújtás fontosságáról.

Ökológiai válságunk egyik oka és egyben leginkább sokkoló jele is a javak egyenlőtlen elosztása. Ismerjük a négyötöd-egyötöd arány fordított megoszlását mind a vízre, mind az élelmiszerekre nézve, de hasonlóan rossz a helyzet a termőföld, az erdő és más természeti javak esetében is. Az egyenlőtlen elosztás azonban leginkább az anyagi javaknál mutatható ki: a világon élő felnőttek két százalékának kezében összpontosul az anyagi javak több mint fele, míg az emberiség ötven százaléka az anyagi javaknak csupán egy százalékán osztozik.

Könnyen rövidre lehetne zárni ezt a problémát azzal az idealista sóvárgással, hogy milyen jó lehetett az apostoli korban, amikor a keresztény gyülekezetek tagjai „vagyonközösségben” éltek. Ez azonban csak az idők során idealizált elképzelés. Valójában az ősgyülekezeti közösségek nem kommunák voltak: nem találunk utalást szervezett közösségi termelésre vagy közösségi fogyasztásra, nem gondolkodtak gazdasági kategóriákban, nem készítettek közös költségvetési tervet, és az egyenlőség elvére való törekvés sem jellemezte őket. Továbbra is megmaradt a saját tulajdon, mint például Mária háza ApCsel 12,12-ben.

Ami azonban lényegi különbség volt a mai közösségeinkhez képest, az talán a tagok szabadságérzésében ragadható meg leginkább. Nem kötötte meg őket a vagyonhoz való ragaszkodás, a javak birtoklásának, a minél nagyobb profit elérésének vagy az erőforrások kisajátításának vágya. Úgy tudtak birtokolni, hogy közben nyitottak voltak a közösség többi tagjának szükségleteire, s szabadok voltak a másik ember megsegítésére. Ez a nyitottság tette lehetővé, hogy észrevegyék a szükséget szenvedőt, s önkéntes felajánlásokat tegyenek, amelyeket aztán igény szerint osztottak szét a rászorulók között. A szétosztás célja a másik ember megsegítése volt, amellyel a hitközösség – vagyis Krisztus teste – másik tagjának fájdalmát és nehézségét próbálták enyhíteni.

A végidők közeli várása, valamint a Jézus életének és tanításának még kézzelfogható élményéből táplálkozó korlátlanság érzése miatt bátrak és szabadok voltak a közösség többi tagjáért tett felajánlások terén. Vagyonközösség helyett olyan felszabadult hitközösségben éltek, amelyben a másikról való gondoskodás nem okozott nehézséget. Az Atyától megismert gondoskodás e világi megvalósításában természetes eszközökké tudtak válni egymás számára, s nem az jelentett problémát, ha valaki kevesebbet adott, hanem az, ha hazug módon visszaélt (mint Anániás és Szafira, lásd ApCsel 5,1–11) a közösség nyitott és őszinte – mai gazdasági kifejezéssel élve: átlátható – gyakorlatával. Ezzel a magatartásával ugyanis nem a közösség anyagi helyzetét csorbította az illető, hanem az erkölcsi döntések és az egész közösségi lét alapjául is szolgáló bizalmi kapcsolatot gyengítette. Az igazi hitközösségben pedig nincs helye a bizalmatlanságnak. Akkor sincs, ha a pénz miatt indul el, de akkor sincs, ha valamilyen más okból – például természeti javak feletti hatalmi harc, bármiféle rivalizálás, egyéni érdekek, személyes vágyak miatt, de akár a legjobb szándékú építkezés tervével – próbálja meg bárki tönkretenni a bizalom törékeny alapját.

Vajon akik ma a javak nyolcvan százalékának tulajdonosai, kiben bíznak, s kikkel szemben bizalmatlanok? Vajon a felnőtt népesség két százalékához tartozók, akiké az anyagi javak több mint fele, mire mernek szabadok lenni? S hogyan segíthetné őket a kevesebb javakat birtokló, de sokkal népesebb csoport a közösségi szabadság és bizalom megtapasztalásában? 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2018. szeptember 23-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.