A mesterséges intelligencia kérdése több tudományágat és társadalmi réteget is izgat. A munkáltatók és munkavállalók egyaránt érintve vannak benne csakúgy, mint a fejlesztők, akik folyamatosan feszegetik az éppen rendelkezésükre álló technológia határait. De az egyházaknak is vannak kérdéseik, mégpedig a téma erkölcsi viszonylatára vonatkozóan. A Management by Jesus 3. szimpóziuma a különböző szakmai területek képviselőit szólaltatta meg a mesterséges intelligenciáról alkotott véleményükről.
Dunder Krisztián online üzletfejlesztéssel foglalkozó szakember arról beszélt, hogy a számítógépes, okostelefonos világ milyen mértékben van jelen az életünkben. Szemléltette a hang alapján vezérelt mesterséges intelligencia működését, mely egyfajta házi inasként képes a kiadott utasítások teljesítésére. A Google Duplex hangunk felismerése után zeneszámokat játszik le, kérésünkre asztalt foglal étterembe, vagy időpontot kér a fodrásznál.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának tanára, Koller Miklós a robotika mai állásáról beszámolva eloszlatta azt a képzetet, hogy a mesterséges lények öntudatra ébredésétől kéne tartani, valamint cáfolta azt a félelmet is, hogy ezek a gépek az alkotóik ellen fordulnának.
A szintén a Pázmányról érkező Horváth András adjunktus előadásában arról beszélt, hogyan érdemes meghatározni az intelligencia fogalmát, rámutatva, hogy a mesterséges intelligencia területe igen gyorsan változik.
A következő előadó, Uzsák Éva humánerőforrás-szakember szerint a mesterséges intelligencia segíthet becsatornázni a legalkalmasabb jelölteket, valamint a pályázóknak is segíthet „minél gördülékenyebben eljutni abba a székbe, ahol aztán egy hús-vér ember fog beszélgetni velük az állásról”. A szakember itt különféle számítógépes teszteket és önéletrajzot elemző algoritmusokat hozott fel példaként.
A folytatásban Faddi Gábor programtervező matematikus beszélt a mesterséges intelligencia előnyeiről és veszélyeiről, kiemelve, hogy ennél a technológiánál nagyon fontos, hogy az embert szolgálja ki a gép, és ne fordítva.
A konferencia egyik várva várt programpontja volt Gájer László és Béres Tamás kerekasztal-beszélgetése, melyet Kiss Ulrich moderált. A két teológus a mesterséges intelligencia etikai kérdéseit boncolgatta, valamint a téma helyes egyházi megközelítését. A két fél egybehangzóan egyetértett abban, hogy az embernek kitüntetett helye van a teremtésben, olyan erkölcsi felelősséggel rendelkezik, amelyet egy gép nem birtokolhat. „Hogyha az erkölcsi felelősséget úgy értjük, mint az ember sajátos tevékenységét vagy képességét, akkor nagyon nehezen találnánk meg azt a vonalat, ahonnan levezethető lenne a mesterséges intelligencia erkölcsi felelőssége” – értelmezte a fogalmat Béres Tamás.
Gájer László már a beszélgetés elején leszögezte, hogy a keresztény világkép egy emberközpontú filozófia, ezért ő a felvetett kérdések mindegyikéhez ebből a nézőpontból áll hozzá. „Ebben az összefüggésben erkölcsi felelőssége csak az embernek lehet. Erkölcsi szabályokat vonatkoztathatunk nem emberekre, gépekre vagy más élőlényekre, de azokat az ember hozza és az ember fogalmazza meg” – hangsúlyozta a katolikus teológus.
Béres Tamás szerint elképzelhető, hogy egyszer a technológiai fejlődés képes lesz arra, hogy egy embert a megtévesztésig reprodukáljon egy robot képében, melyről elmondhatjuk majd, hogy humanoid módon viselkedik. Azonban emellett szükség lesz arra, hogy a gépek alkotói, azaz az emberek etikai irányelvekkel ruházzák fel a mesterséges intelligenciát, megszabva cselekedeteinek határait.
A beszélgetést összességében nem a kétségbeesés és a félelem vezérelte, Béres és Gájer is reménykedve tekintenek a jövőbe. Mint rámutattak, a fejlődés abban az esetben nem félelmetes, ha mindvégig megtartjuk emberközpontú gondolkozásunkat.