Ez pedig Jézus Krisztusban jött el hozzánk. Mi róla szeretnénk beszélni, rá szeretnénk mutatni – Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke vallja ezt, akivel feladatairól, a hozzá tartózó két területről, az oktatásról és a misszióról, a 21. századi ember sebzettségéről, kiégett, frusztrált fiatalokról és az ökumenéről beszélgetett a Jelújság.hu. 

– A püspöki tanács júniusi döntése értelmében a Magyarországi Evangélikus Egyházban ön felügyeli az oktatást és a missziót. Ez mit jelent? Mentorként, ellenőrként figyeli e két fontos területet, vagy a jó gazda féltő-óvó szeretetével próbál jelen lenni, ha kell, korrigálni, segíteni?

– Mi, evangélikusok kicsit másként rendezkedtünk be, mint a nálunk nagyobb hazai testvérfelekezetek. Beláttuk, hogy túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy egyházkormányzati szinteken mindennel foglalkozzunk, ezért egyszerűsítettünk egyházunk felépítésén. A korábbi négyszintes struktúrából egy elcsúsztatott háromszintes modellre álltunk át, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a korábbi felső két szintet, az egyházkerületet és az országos egyházat összefésültük, a feladataikat pedig megosztottuk. A püspökségek így közvetlenül csak a földrajzi területükön működő gyülekezetek hitéleti felügyeletét látják el, a többi fontos egyházi feladatot országos szinten működtetjük. Ennek egyik hozadéka az, hogy kicsi püspöki hivatali apparátussal tudunk működni, és nem aprózódik el a szolgálatunk.

Ennek megfelelően nincs minden püspökségnek például önálló lelkészképzése, hanem csak országosan egyet tartunk fenn Budapesten. Ehhez hasonlóan az oktatási és a diakóniai rendszerünk, a missziói szolgálatunk, a gyűjteményeink, a sajtómunkánk, a külügyi szolgálatunk sem a püspökségekhez lettek becsatornázva, hanem az országos központunkhoz. Az országos egyház keretében működő szolgálataink püspöki felügyeletét úgy látjuk el, hogy a püspöktársakkal egyeztetünk, és felosztjuk egymás között ezeket a szolgálatokat. Így került hozzám az idei év közepétől az oktatás és a missziói szolgálat felügyelete.

Egyházunkban erősek a demokratikus hagyományok. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a vezetőket a gyülekezetek választják meg, hanem például abban is, hogy minden szinten két ember, egy lelkészi és egy nem lelkészi személy együtt alkotja az elnökséget, és mindig áll mögöttük egy szintén demokratikusan választott testület – a presbitérium –, amely részt vesz a döntéshozatalban.

A szakismeretet igénylő szolgálati területeken – mint az oktatás és a misszió – szakirányú végzettséggel rendelkező munkatársak végzik a munkát, de az egyház ezek szakmai felügyeletére még szakbizottságokat is felállít, amelynek tagjai rendszeresen üléseznek, a munkát figyelemmel kísérik, a felvetődő problémák megoldásában segítenek.

A püspöki szolgálat a bibliai kortól kezdődően az „episzkoposz” görög szó jelentése szerint „felvigyázói” szolgálat. A püspök tehát nem irányít direktben, de mégis kiemelten fontos szerepet tölt be, mert a szakmai felügyeletet ellátó szakbizottságoknak olyan állandó meghívott tagja, aki speciális és kiemelt mandátummal rendelkezik. Ő felel azért, hogy az adott területen hitéleti és teológiai szempontból minden tisztán, a szentírási szempontoknak megfelelően folyjon.

– Milyen gyakran találkozik püspöktársaival?

– Általában havonta ülésezik a püspöki tanács, itt tájékoztatjuk egymást az általunk felügyelt területekről, hogy mindenki minden területre rálásson, és persze nehezebb ügyekben egymással is konzultálunk. Az országos szolgálati területek felügyelete egyébként nem írja felül azt a saját egyházkerületünkre szóló mandátumunkat, ahol a gyülekezetek bizalmából megválasztottak bennünket. Ez azt jelenti, hogy például az oktatási területet országosan én felügyelem, de ha mondjuk a békéscsabai iskolánkban van egy ünnepség, akkor nem én fogok Békéscsabára utazni, hanem a déli egyházkerület püspöke, és ugyanígy, ha a mi kerületünkben, mondjuk Győrben tartanak egy levéltári ünnepséget, akkor nem a gyűjteményeket felügyelő északi kerületi püspökkolléga vesz részt az alkalmon, hanem helyileg illetékes püspökként én. Jók a tapasztalataink erről a rendszerről.

A cikk a Jelújság.hu hasábjain folytatódik.