Lényegében nem követtek el semmit, csupán rokonszenvüket és együttérzésüket fejezték ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc iránt. Ez azonban óriási bűnnek számított a kommunista hatóságok megítélésben, és az „irredenta” csoportosulásban részt vett, „Románia területi épségét veszélyeztető”, „téveszméken” nevelkedett fiataloknak „tetteikért” mindenáron bűnhődniük kellett. A hadbíróság kirakatperek megrendezésével, kénye-kedve szerint osztogatta a súlyos börtönéveket – összesítve az adatokat: nyolc embert 91 év szabadságvesztéssel sújtottak. A nyolc bajtárs közül heten már „elmentek az örökkévalóság” útján: Kiss Béla „utolsóként” egyben sorstársaira is emlékezik.

Kiss Béla egyike volt azoknak a fiatal evangélikus lelkészeknek, akiket az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc iránt nyilvánított együttérzés, rokonszenv és kiállás miatt 14 év börtönbüntetésre ítélt első fokon a Kolozsvári Katonai Törvényszék. A protestáns teológusok ellen indított bírósági eljárások – letartóztatásuk 1958 októbere és 1959 januárja között zajlott – harmadik csoportjába kerültek az evangélikus hallgatók, akiknek elsőrendű vádlottja a néhai Mózes Árpád akkori székelyzsombori lelkész, későbbi evangélikus püspök volt.

A cikk itt folytatódik.