A svéd diákok és tanáraik már 2013. áprilisában jártak Budapesten, így a csere résztvevői már jó ismerősökként köszönthették egymást, amikor a Siljan-tó partján fekvő városba megérkezett a magyar csapat.

A megérkezés utáni első nap kirándulás, közös játék, bobozás volt a program, majd vasárnap családi nap következett. Két napig tartott, amíg a magyar diákok valamelyest megismerkedtek a svéd iskolával, amely nagyon-nagyon más, mint a Deák téri (például van tehenészet, lovász képzés, vagy faipari szakirány is, huszonvalahány külön épületük van, és saját kávézóval és étteremmel is büszkélkedhetnek). Külön a számukra szervezett órákon svéd nyelvet és svéd történelmet tanultak, de a lovaglást is kipróbálhatták. 

A gimnázium kisbuszai különféle kirándulásokra is elvitték a csoportot: a közelben lévő világörökség-helyszínre, a faluni rézbányába, amely sokak szerint az egyik legérdekesebb program volt. Eljutottak Carl és Karin Larsson svéd művészházaspár múltszázadi otthonába is, amely jelenleg múzeum, és berendezésében nagyszerűen őrzi a svéd vidéki házak jellegzetességeit.

Két-háromfős csoportokban a héten előkerülő témákat, helyszíneket fel is dolgozzák a magyar diákok, prezentációt készítenek a következő évfolyam diákjainak, hogy kedvet csináljanak nekik is a cserében való részvételre.

Minden magyar résztvevő úgy érezte, tartalmas és gyönyörű hetet töltött el Svédországban. Érdekes volt észrevenni a különbségeket és felismerni a hasonlóságokat. De amikor utazunk, magunkat is jobban megismerjük.  Igazi csapatépítés volt ez az utazás a magyar diákcsoport tagjai számára csakúgy, mint a kísérőtanároknak.