– Miért van szüksége az LVSZ-nek új stratégiára?
– Alapvetően három okkal indokolnám az új stratégiát: változik a világ, fejlődik az LVSZ a tagegyházak közösségeként és végül: az előző nagygyűlésen az egyházak kinyilvánították, mi fontos számukra, és mit akarnak közösen elérni a világban. A stratégia erre a három dimenzióra ad választ azzal, hogy felvázolja, mik a tagegyházak prioritásai a következő nagygyűlésig terjedő időszakban. Számomra a stratégia olyan, mint egy zenekari partitúra, amelyből az LVSZ tagegyházai közösen akarnak lejátszani egy olyan dallamot, amely kifejezően tesz bizonyságot Isten minket, embereket szolgálatra, felebaráti szeretetre és a teremtettség iránti felelősségre felszabadító kegyelméről. Nagyon örülök a folytonosság és az újítás közötti egyensúlynak. Az LVSZ továbbra is erősen elkötelezett a diakónia és az ökumenikus párbeszéd, a fiatalok bevonása és a nemek közti igazságosság iránt. Ugyanakkor választ kíván adni a tagegyházak klímaigazságosság iránti törekvéseire, valamint elő szeretné segíteni a teológiai képzés kérdéseiben való tudatosabb együttműködést is. Az LVSZ önértelmezése az egyházak közösségének folyamatos tanúságtételén alapul, a stratégia pedig előrevetíti az LVSZ munkáját a jövőbe. Ezzel kifejezésre jut egy negyedik, rendkívül fontos tényező is, amely az új stratégia létrejöttét szükségessé tette: hogy a reformáció is folytonos.

– Mit mondhatunk a stratégia címéről és az abban megfogalmazódó vízióról?
– Elkötelezett szeretettel az egyház és a világ iránt – a stratégia címében nyilvánvalóvá válik a lutheránus felekezeti identitás egyik teológiai alapvetése, amelynek lényege, hogy Isten Krisztusban testet öltött a földön. Egyházközösségként elkötelezett szeretettel viseltetünk a világ iránt, mivel Isten annyira szerette a világot, hogy fiát, Jézust adta, hogy megváltson és bőségben leélt életre szabadítson fel. Magunk is részt veszünk abban a misszióban, amelynek célja, hogy mi, emberek és az egész világ azzá váljon, aminek Isten szeretné látni. Ebből az elkötelezett szeretetből fakad a missziónak az a holisztikus értelmezése is, amely magában foglalja az evangélium hirdetését, a felebarát szolgálatát és az igazságért való kiállást. Törekszünk az egyházak egységére, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá válhasson Isten világ iránti szeretete.

– A stratégia két prioritásra épül. Hogyan irányítják ezek az LVSZ munkáját?
– A két prioritást a 2017-es windhoeki (namíbiai) nagygyűlésen megfogalmazott tagegyházi szándékok gondos mérlegelése után határoztuk meg. Az egyházak hozzászólásaiból kiderült, hogy kihívást jelent továbbra is aktuálisnak maradni egy változó világban, amelyet egyes helyeken a gyors növekedés, máshol a folyamatos csökkenés jellemez. Fontos témává vált az ébredés az egyházakban. Szintén hangsúlyt kapott az egyházak jövőjét meghatározó teológiai képzés, valamint a fiatalok valós közreműködésének lehetősége és módja. Ismét megerősítést nyert, hogy a nők felszentelt lelkészi szolgálatban való részvétele közös célunk és vállalásunk. Mindezeket a véleményeket összefoglalja az első prioritás: „Támogatni az egyházak jelenlétét és élő tanúságtételét a világban.” A feladatunk tehát az, hogy olyan programot dolgozzunk ki, amely lehetővé teszi az egyházaknak, hogy együttműködjenek a prioritás megvalósításában.
Ugyanakkor az egyházak megfogalmazták azt is, hogy olyan elhívásunk van, amely nem engedi, hogy csak magunknak éljünk. Mert egyházakként közösségben lenni nem önmagáért való cél, hanem mindez benne foglaltatik Istennek az egész világra vonatkozó szabadító tervében. Ezért az igazságosság, béke és megbékélés iránti elköteleződésünk eleve kapcsolódik Isten e világban végzett munkájához. Ezért ragaszkodik az LVSZ továbbra is ahhoz, hogy a világszolgálati osztályon (LWF World Service) mint diakóniai eszközön keresztül kifejezze a másokért végzett szolgálat iránti elhivatottságot. A nemek közti igazságosság is hitkérdés, mely több figyelmet érdemel. Az emberiség nagy vívmányai az emberi jogok – amelyeket jelenleg az a veszély fenyeget, hogy félresöprik és aláássák őket –, mi, evangélikusok azonban továbbra is alapvető kötelességünknek tartjuk védelmezésüket. Az emberi méltóság, az igazságosság és a béke előmozdítása szintén felhívja a figyelmet az LVSZ és a genfi iroda hatalmas felelősségére a helyi viszonyok és a globális párbeszédek, valamint a szakpolitikai döntéshozatal közötti kapcsolat megteremtésében. Éppen ezért az érdekvédelem a jelenleginél nagyobb szerepet kap majd a szervezeten belül. 

– Főtitkár úr hol szeretné látni az LVSZ-t hat vagy hét év múlva?
– Azt gondolom, hogy a stratégia nem arról szól, hogy én mit szeretnék látni, hanem arról, hogy a tagegyházak mit szeretnének látni, miközben közösségként együtt haladnak a tanúságtétel útján. Úgy érzem, hogy az LVSZ tagegyházai akkor lennének elégedettek, ha a következő, 2023-as nagygyűlésen a közösen végzett munkáról és ennek a munkának az egyházakra, valamint a világra való hatásáról számolhatnának be egymásnak. Azt remélem, és azért imádkozom, hogy a beszámolókban elhangzó történetek a régiók szorosabb párbeszédéről és együttműködéséről szólnak majd. Különösen is remélem, hogy az egyházak örömmel tapasztalják majd, hogy a befelé fordulás helyett lehet a tanúságtételt, az elnyomottakért és a peremre szorultakért végzett munkát, a menekültek és a migránsok támogatását, jogaik védelmét választani. Talán túl merész lenne, ha arról álmodnék, hogy a következő nagygyűlésen több egyház elmondhatja majd, hogy elhagyták a fosszilis tüzelőanyagokat, és minden egyes megkeresztelt gyermek után elültettek egy fát? Talán lesznek ökumenikus áttörésekről szóló történetek, és így ebben a széttöredezett és polarizált világban mi, evangélikusok másokkal együtt határozottan kinyilváníthatjuk, hogy Isten egységre hívja az embereket. 

– Reménysége szerint hogyan fogják az LVSZ-tagegyházak alkalmazni a stratégiát?
– Az egész 2019–2024-es stratégia azon alapul, hogy az LVSZ-tagegyházak közösségként szeretnének együttélni és munkálkodni. Az LVSZ stratégiája természetesen nem írhatja felül az egyes tagegyházak stratégiáit és prioritásait, de hisszük, hogy megragadja a közös törekvésekre irányuló szándékot. Amikor a közelmúltban írtam a tagegyházaknak, és elküldtem nekik a stratégia szövegét, meg is kértem őket, hogy a következő egyházkormányzati ülésen vagy lelkészi találkozón szakítsanak időt a megvitatására. A beszélgetés vezérfonala a következő kérdéssor lehet: Hol látjuk magunkat egyházként ebben a dokumentumban? Mik a mi ajándékaink, és mit tehetünk mi a közösségért? Különösen is fontos, hogy végiggondoljuk, hogyan tudjuk elfogadni mások talentumait, tudását, tapasztalatát és bölcsességét. Más szavakkal: hogyan találhat új kifejezésmódot az LVSZ-t évtizedek óta kísérő szellemiség, a kölcsönösség és a szolidaritás étosza? Azt gondolom, hogy egy nagyszerű eszköz áll a rendelkezésünkre, amely lehetővé teszi, hogy Isten szabadító szeretetének dallama közös hangon és határozottan zengjen az előttünk álló években.