A Gal 5,1–6 alapján elmondott prédikációjának elején Philipp Melanchthonra utalt a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, abban az összefüggésben is, hogy a reformátor éppen ötszáz éve, 1518 őszén kezdte meg professzori munkáját – Luther munkatársaként – a wittenbergi egyetemen. Számos magyar tanítványának is köszönhetően Sárvártól kezdve Budán keresztül Debrecenig hatott a tevékenysége. A szabadságnak az alapigében központi szerepet játszó fogalmát Loci communes című munkájában Melanchthon négy lépésben értelmezi: az első a szabadság Krisztusban a bűntől és haláltól, a második a szabadság Krisztus által az élet viszontagságaitól, a harmadik a szabadság a mózesi törvénytől, negyedikként pedig a szabadság az emberi hagyományoktól. Fabiny Tamás ezeket mai példákkal illusztrálta, majd igehirdetését így fejezte be: „Hitünk nem embereken, hanem a Jézus Krisztuson nyugszik, az őbenne elnyert megváltáson. Jézussal vagy Jézus nélkül – ezen a kérdésen dől el a szabadság. Mert Krisztus szabadságra szabadított meg.”
Az istentiszteletet követően Fabiny Tamás részt vett azon a bensőséges alkalmon is, melynek során a Luther-kertben tizenkét fát ültettek el. Ezzel a tervezett ötszázas nagyságrendet megközelítve immár négyszázkilencvennyolc emlékfa áll Wittenbergben. Fabiny Tamás Emanuel Youkhanával, az iraki Asszír Keleti Egyház egyik vezetőjével közösen végezte a faültetést. Ez az az egyház, amellyel a Magyarországi Evangélikus Egyház a közel-keleti üldözött keresztyének megsegítése jegyében szorosan együttműködik. Az alkalmon Emanuel atya nyilvánosan is kifejezte köszönetét azért, hogy a magyar evangélikusok immár második alkalommal tartanak gyűjtést a háború áldozatai és az otthonukból elüldözött keresztyének hazatérésének megsegítése érdekében. Az istentiszteleten és a faültetésen részt vett dr. Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin, a budapest-fasori evangélikus gyülekezet másodlelkésze és Adámi Mária, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöki asszisztense is, akik egy konferencián tartózkodtak a reformáció városában.