– Honnan jött az ötlet, hogy legyen magyar Camino is?

– Jó tíz évvel ezelőtt végigjártuk az El Caminót, s egyszerűen vágy ébredt bennünk, hogy szeretnénk oda visszamenni. De hát ez egy elég költséges zarándoklat, ezért kitaláltuk, hogy Szent Jakab napját szeretnénk itt, Magyarországon megünnepelni. Kerestünk egy olyan templomot, amelyik Szent Jakabnak van szentelve. Lébényben találtunk egy gyönyörű, több mint nyolcszáz éves templomot. Aztán jött a következő gondolat Dukát Csillától, az egyesületünk [Szent Jakab Baráti Kör – a szerk.] elnökétől, hogy miért nem megyünk oda gyalog. Lébény kétszáz kilométerre van Budapesttől, ez nyolc nap gyalog. Hétvégeken elkezdtünk utat keresni, mentünk, számoltuk, hogy hány autó halad el a földúton, lehet-e arra menni. És szép lassan az egy év folyamán kijelöltük az utat. Ez 2009 januárjában kezdődött. Akkor azt hittük, hogy magunknak szervezzük ezt az utat, aztán körülbelül ötvenen indultunk, és ennél többen érkeztünk Lébénybe. A második évben már meghirdettük a zarándoklatot, és még többen jelentkeztek. A harmadik évben olyan sokan jelentkeztek, hogy kettévált a csoport, és egy nap különbséggel indultunk Lébénybe, mert nem találtunk olyan szállást, ahol ennyien elfértünk volna. Több alkalommal az első csoport megvárta a másodikat, és együtt ünnepeltük Szent Jakab napját.

– És miért csak Lébényig?

– Igaz is, aztán nem csak Lébényig. Elfelejtettem, hogy 2010-ben megkerestük Ausztria felé az első kagylós jelzést, amely Santiago de Compostelába vezet, ezt a Wolfsthal nevű városban találtuk meg. Megrázó élmény volt, amikor egy villanyoszlopon nagyon régi fába vésett kagylót találtunk. Attól kezdve kiépítettük arrafelé is az utat. Az első időben csak sárga szalagokkal, aztán festett nyilakkal, most már európai jelzéseink vannak az úton, és örömmel mondhatom, hogy 2010 óta jelzett úton el lehet menni Budapesttől Lébényig és Lébénytől Santiago de Composteláig.

– Tehát akkor ez hivatalosan is bekapcsolódott a Szent Jakab-zarándokútba?

– Abszolút, olyannyira, hogy az idei évben már olyan zarándokútlevelünk született, amelyet már Spanyolországban is elfogadnak és Európában mindenhol a Szent Jakab-úton.

– Mi lesz a jövője a magyarországi Szent Jakab-zarándoklatnak?

– Az, amit megálmodtunk. Tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy mindenkinek így teljesüljön az álma. Azt gondolom, hogy fantasztikus dolog, amit létrehoztunk: megszületett a magyarországi Szent Jakab-út, nyolc nap, kétszáz kilométer. Az egyéni zarándokok száma messze meghaladja a nyári csoportokban zarándokolók számát. Nagy csoportos zarándoklatot egy évben egyszer szerveztünk úgy, hogy Szent Jakab napjára, július 25-re érjünk Lébénybe. Év közben az egyik társunk tízfős csoportokat szervez azok számára, akik nem szeretnek nagy társasággal menni, illetve azoknak, akik nem mernek egyedül elindulni az úton. A nyári nagy csoportos zarándoklatnál úgy éreztük, hogy a zarándokokat nemcsak fizikailag kell segítenünk az út alatt, hanem abban is, hogy a belső, lelki zarándoklat is elkezdődjön. Minden este a misék után gondolatébresztő beszélgetéseket tartottunk – témául választva például, hogy „merj csendben lenni; merj találkozni önmagaddal; merd rábízni magadat a Gondviselésre; stb. –, segítve ezt a belső utazást.

– Milyen a csoport összetétele? Változott-e az évek során?

– Igen vegyes. Most is van velünk két tizenkét éves gyerek, vannak, akik a házastársukkal gyalogolnak, vannak édesanyák, akik a gyerekeikkel gyalogolnak, akár tizenéves, akár huszonéves. Volt olyan nagymama, aki három unokájával zarándokolt. Vannak egyedülállók, elváltak. Életkor tekintetében pedig a „régebb óta fiatalok” többen vannak, mint a fiatalok.

– Meg kell érni az embernek egy zarándokútra. Ez nyilvánvaló.

– Igen. Most eljutottunk a tizedik évfordulóig, ami nagyon nagy dolog a számunkra. Nekünk, szervezőknek tulajdonképpen olyan, mintha ez az út a gyermekünk lenne. Önkéntes munkával hívtuk életre, és az elmúlt években is a munkánk mellett, a szabadidőnkben fejlesztettük. Útikönyvünk harmadik kiadása is elfogyott már. A magyarországi Szent Jakab-zarándokút bencés kolostorokat összekötő ága, a Camino Benedictus a tihanyi bencés apátságtól indul, és mintegy százhetven kilométer után éri el a lébényi Szent Jakab-templomot. Ez az út Pannonhalmán csatlakozik be a Szent Jakab-zarándokútba.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2018. október 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.