Előszó
Olvasd: 1Korinthus 1,18–25

A golgotai keresztről való beszéd nemcsak böjt idején hangzik, hanem ennek kell minden igehirdetésünk középpontjában állania. Pál apostol szerint a kereszt a legnagyobb hatalom, s azt írja a korinthusiaknak: „...elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak ti közöttetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig a megfeszítettről" (1Kor 2,2).

Az apostol a korinthusiaknak nem arról ír első levelében, hogy miként akar prédikálni, hanem arról, hogy KIRŐL! Tudja, hogy a forma is fontos, hiszen ezért szeretne „a zsidóknak zsidó, a görögöknek görög” lenni; tudja, hogy sok minden fordul meg azon, hogy az örök egy Igét miképpen viszi közel hallgatóságához, de legfontosabbnak a tartalmat: a KERESZTRŐL SZÓLÓ BESZÉDET tartja.

Pál apostolt, az igehirdetőt a szolgálati szempontokon túl érdekelte a forma mint gondolkodót és művészt is. Igaz, hogy szellemi hagyatékában, leveleiben nem találunk valami különös stíluskészséget, de utalunk 1Korinthus 13-ban a szeretet himnuszára, amely toronymagasan áll minden költői műalkotás felett. Itt megmutatta Pál, hogy ha esztétikai gyönyörűséget akarna a hallgatóinak szerezni, azt is örök életre szólóan tudná megcselekedni.

Pál apostol azonban leszögezi, hogy neki az a fontos: MIT PRÉDIKÁL, S KIRŐL PRÉDIKÁL. Gondoljuk csak végig, hogy milyen sok mindenről prédikálhatott volna. Korának filozófiáját, művészetét, irodalomtörténetét csodálatosan ismerte. Milyen nagy dolgokat tudott volna nyújtani tudós előadásokban, bölcseletben s a művészet és költészet terén is!

Pál apostolnak csodálatos világlátása is volt. Bejárta jóformán az akkor ismert egész világot. Megismert országrészeket, földrészeket, különböző fajú embereket. Ha arra támadt volna kedve, hogy úti élményeiről meséljen, az embereknek olyan dolgokat tudott volna mondani, hogy elálmélkodnak rajta!

A második korinthusi levél 11. fejezetében felsorolja, hányszor verték meg, hányszor szenvedett hajótörést, hányszor kövezték meg vagy támadták meg a rablók, hányszor zárták börtönbe stb. Ha ezeket mondta volna el a maga módján híveinek, a legizgalmasabb útleírások születtek volna meg ajkán keresztül.

S végül Pál apostolt nem csak az események ragadták meg, de emberi szívek tárultak fel előtte. Igazi lelkipásztor volt. Ha egyszer élettapasztalatokról akart volna beszélni, micsoda csodálatos dolgok születtek volna belőle?!

Mindezt jól tudta az apostol, de ő nem akart másról tudni és beszélni, csak egyes-egyedül Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

Nem lehet a keresztről beszélni anélkül, hogy el ne mondjuk: én elveszett ember vagyok. Ez a keresztről való beszéd első tétele. A második az, hogy Isten szent, és nem hagyja a bűnt büntetés nélkül! Harmadik tétel pedig az, hogy Isten mégis szeret bennünket, szeretne megmenteni bennünket. Ez a megmentés történt a kereszten. Ezen a fundamentumon épül fel a keresztről szóló beszéd. A kereszten nem történt semmi más, mint az, hogy Isten az ő mentő szándéka és ítélő szentsége között lévő feszültséget úgy oldotta meg, hogy magára vállalta bűneinket annak minden szenvedésével és büntetésével egyetemben.

Ezt hirdette Pál, és nyomában ezt hirdette Túróczy Zoltán, magyar népünknek egyik legáldottabb evangélizátora.

Ez a Túróczy Zoltán beszédei nyomán készített áhítatos könyv is a keresztről való beszéd tanítása.
Adja a kegyelem Istene, hogy legyen elég mindig és mindenhol ez a keresztről való beszéd, hogy amikor majd a halál érintésére szívünk mélyén megdermed minden gondolat, spekuláció, művészi gyönyörűség, akkor maradjon meg nekünk csak a golgotai kereszt, melybe belekapaszkodhatunk, és általa lesz életünk és üdvösségünk.