Olvasd: Róma 13,11–14

„...öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (14. vers)

Ádvent figyelmünket nemcsak az eljövendő Jézusra fordítja, hanem az emberekre, magunkra is. Ez a fogalmazás félreérthető ugyan, de az áldás rajtunk fordul meg és nem Jézus Krisztuson. Ő mindig áldottan és áldással jön, de hogy jövetele áldás vagy ítélet lesz-e számunkra, vagy pedig semmi: az rajtunk fordul meg. Ezért hirdeti ádventkor az anyaszentegyház: „Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek az Ő ösvényét!”

Melyek azok a parancsok, amelyeket az apostoli ige a lelkünkre akar kötni? Így kezdődik: „Ezt cselekedjük, mivel tudjuk az időt, hogy itt van már az óra, hogy az álomból felserkenjetek. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk.” Az első parancs tehát, amit igénk ad: Ébredj!

Miért kell nekünk ébrednünk... talán alszunk? Vannak áldott alvások, melyekkel Isten betegségeket fordít meg, meggyöngült embereket új erővel övez fel, de az alvásnak is rendelt ideje van. Az ember életében akkor történik a baj, ha olyankor alszik, amikor ébren kellene lennie. Isten népének sokszor kell szembenéznie az elalvás veszedelmével. A sötétség, amely bennünket körülvesz, vagy feladatok, amelyek előttünk állanak, sokszor elaltatnak minket. Gondoljunk csak a tíz szűzről szóló példázatra. A fenti igerész bizonyítja, hogy a hívő embereket is figyelmeztetni kell arra: ébren legyetek... ne feledkezzetek el a 13. zsoltár figyelmeztetéséről: „Uram, Istenem, világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra”! (4. vers.)

A második parancs így hangzik: Siess!

Minden nap sürget minket, mert minden nap: alkalom, amely jön-megy, feltűnik és eltűnik s aki az alkalmat elmulasztja, sokszor helyrehozhatatlan mulasztásokat követ el. Az üdvösség vonatáról is le lehet késni, az üdvösség alkalmát is el lehet mulasztani, ha azt legutoljára hagyod, mert a kegyelmi idő lejárhat. Van úgy, hogy közel van hozzánk az üdvösség, és van, hogy elkanyarodik, keressük és nem találjuk meg, mert lejárt a kegyelem ideje. Ez az, aminek lejártát Isten nem köti az orrunkra. A lekésett ember hiába fut a vonat után, a vonat nem fog megállani, hogy felvegye. Ítélet napján pedig mulasztási bűneinkért ítél el bennünket az Úr.

Ádventi igénknek harmadik parancsa ez: Szakíts a bűnnel!

Így mondja Pál apostol: „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.” Pál apostolnak a római gyülekezet a legértékesebb munkaterülete. Ennek a gyülekezetnek írja ezt. Fel is sorolja a bűnöket: tobzódás, részegség, bujálkodás, feslettség, civódás, irigység. Itt abbahagyja a felsorolást, nem azért, mintha nem tudná folytatni, hanem azért, mert kóstolónak ennyi is elég, ennyitől is megborzadhat minden ember. És mindez azért van, mert nem gondolunk testünk kívánságainak megfékezésére. „[A] testet ne tápláljátok a kívánságokra.” Ezt a keresztyén aszkézist parancsolja az apostol a gyülekezetnek.

Pál apostol parancsai között a pozitívum ez: „öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”! A felöltözés itt kép. Mit akar vele mondani? Gondolatainkat nem látja a világ, szíveinkben nem tud olvasni, de hogy mibe vagyok öltözve, a ruhámat, azt meglátja, és megtudja, hogy Krisztust öltöztem-e fel?

Hadd kérdezze meg tőlünk ez az ige: Mit lát rajtunk a világ? Testté vált krisztusokat lát-e vagy keresztyénségünk szégyenfoltjait? Aki nem siet az alkalmat megragadni, aki nem szakít a bűnnel, és nem öltözi fel Krisztust, annak vége a kárhozat!

Hálát adunk Neked, Jézus Krisztusunk, hogy van ismétlődő kegyelem. Köszönjük, hogy nemcsak egyszer bocsátod meg bűneinket, nemcsak egyszer ébresztesz fel minket halálos álmunkból, hanem újra meg újra, mikor erőt vesz rajtunk a bűn altatása. Köszönjük templomunkat, Bibliánkat, köszönünk Neked minden igehirdetést, akkor is, ha keményen ráz, mint az édesen alvó gyermeket a kötelesség. Urunk, ajándékozz meg minket felnyíló szemekkel, a sürgősség lelkével.

Kérünk, hogy a Te Szentlelked ébresztő hatalma, megrázó ereje, a Te igéd ébren tudjon tartani minket mindaddig, amíg majd egyszer nem lesz többé sötétség, hanem világosság azoknak, akik már itt, a földön a Te világosságodban jártak. Ámen.

„Emberek, készüljetek, /Jól meggondoljátok, / Jézust, ki jő értetek, / Miképp fogadjátok. / Örök boldogságot / Közöl ő a hívekkel, / Jertek kegyes lélekkel, / S nyerhettek váltságot.” (112. ének)