Valamennyiben a vidék szépségét, értékeit igyekszik közkinccsé tenni. A múltunk legendáit, meséit szeretné a feledésből átmenteni utódainknak. Zsófia mintegy misszióként felfogva igyekszik kapcsolatot teremteni azokkal az emberekkel, akik nyitottak a múlt emlékeinek befogadására.

Mint ahogy saját maga is megtapasztalta, sokan örömmel mesélnek el egy-egy régebbi, jelentős családi vagy falusi eseményt. Ezek a beszélgetések számára további inspirációkat adnak írói munkájának folytatásához. Népszerűségének köszönhetően az elmúlt években a térség több településén is bemutatkozott írásaival, könyveivel. 

A prózai művek mellett lírai hangvételű műveket is ír. Az Ádventi gyertyafény üzenete című verse az előttünk álló ünnepi időszak lelki ráhangolódásához nyújt szépirodalmi élményt.

N. Péntek Zsófia
Ádventi gyertyafény üzenete

Ádventi koszorú első kicsi fénye
jelezd, hogy egy csillag felragyog az éjbe.
Békességet hoz majd e komor világnak,
Nem tarthat örökké a keserűség bánat.

Te második kis fény a koszorú peremén,
hirdessed minekünk, hogy eljött a remény.
Nem a pusztulásba, halálba rohanunk,
lesz ez a földgolyó igazi otthonunk.

A jóság, szeretet, és becsület az érték.
Harmadik jelezze, hogy ez lesz a mérték.
Ember az embernek nem lesz már farkasa,
Megváltó Krisztusunk ennek a záloga.

Te negyedik, melynek legtisztább a fénye,
legyél a megtévedt emberek reménye.
Ne földi javakért tapossunk egymásra,
csendes, tiszta szívvel tekintsünk a lángba.

Néma gyertyafénynél a hivő lelkekben,
Megjelenik köztünk a megváltó Isten.
Csendesen szól hozzánk, vállunk átölelve,
szent szava megsegít gond, baj közepette:

„Szeressétek egymást, boldogság vár rátok,
elszáll a gyűlölet, oldódik az átok,
ami Káin óta fertőz benneteket,
Megváltótok eljön, hogy ti élhessetek.

Köszönjük Istennek a drága szavakat.
Békében, szeretve élni csak így szabad.
Fogjuk egymás kezét, hajtsuk meg fejünket,
Egyetértő szívvel kérjük Istenünket:

Hozzon reményt, békét, gazdagnak, szegénynek,
És akkor a gyertyák nem hiába égnek.