Hitünket-szeretetünket-összetartozásunkat, gyülekezeti tervezésünket segíthetik áldásosan a házi csoportok a rendszeres hétközi délutáni gyülekezeti alkalmakon túl. Nem kell óriási programokra, előkészületekre gondolni. A templomi istentiszteletek után vagy a piacon, az utcán, az üzletekben ha összetalálkozunk gyülekezeti ismerősökkel, hívjuk meg őket: „Gyertek el hozzánk, például szerdán este hatkor gyülekezeti házicsoport-alkalomra. Öt-hat közeli-távoli vagy több ismerősnek van nálunk az egyik szobában hely.”

Az alkalmon mindig legyen ige, imádság, ének, egyéni beszámolók stb., de ne tartson tovább hatvan-hetven percnél. A meghívó házigazda/háziasszony üdvözlése után, ha nem ismerik egymást jól az emberek, rövid, személyes bemutatkozás következzék, majd ének-zene. Ma már szép egyházi énekeink, koráljaink, zsoltáraink mind fenn vannak az interneten (a YouTube-on).

Akit erre „felszólít és kötelez” az Úr, mondjon igét, említse meg, mi tetszett neki a vasárnapi prédikációban stb. Fontos az együttes imádkozás, jelentkezés sorjában. Sokféle imatárgy adja magát: egyéni/gyülekezeti hálaadás, könyörgés betegekért… Lehet például kísértés idején: „Segítsd Uram X. Y.-t, hogy leszokjon az alkoholról.”, hogy itt-ott helyreálljon a családi béke stb.

(De arra mindig vigyázni kell, hogy ne legyen „ráimádkozás”! És sajnos láttam már olyat is, hogy „gyülekezeti pletykacsoport” alakult. Ez nem jó.)

A végén esetleg egy csésze tea, kávé és boltban vásárolt keksz adhat erőt a hazamenetelhez. És hirdessük meg, mikor és hol lesz a következő alkalom!

Gondoljuk meg: ahol ketten vagy hárman együtt vannak Jézus Krisztus nevében, ő ott lesz közöttük ígérete szerint! Áldja meg az Úr ezeket az ádventi-böjti házi-családi alkalmakat gyülekezeteinkben!

Erős vár a mi Istenünk!

A szerző nyugalmazott evangélikus püspök.