A délelőtt fél 10 és este 6 óra között zajló, feszes programban ötvenegynéhány színpadi produkciót láthatott a közönség. A műsorszámok között egyaránt volt szavalat, tánckoreográfia, színdarab és humoros jelent – sok érdekes, értékes, nagyobb nyilvánosságot is megérdemlő produkció.

A hosszú nap folyamán valami különös, megfoghatatlan hangulat járta át a GYIK sokat látott falait. A színpad mögött sorukra várók arcán koncentráció és izgalom látszott, miközben a nézőtéren helyet foglaló sorstársaik mindvégig tiszteletteljes figyelemmel követték a maratoni előadás-sorozatot.

Sok különös, egyedi, mégis nagyon emberi arccal találkozhattunk. Emberi arcokkal, amelyek a maguk egyszerűségében hitelesebbek, mint az őket legtöbbször lesajnáló, őszintétlen környezet. Mert valami egészen érdekes világba pillanthatott be az avatatlan látogató, aki belecsöppent ebbe a szokatlan forgatagba. Mint a naiv utazó, aki megdöbben, hogy a sivatagban nem csak kő és homok van, vagy mint a búvár, aki a tenger mélyén nem csupán vizet és sötétséget talál, hanem csodát, úgy lepődik meg a kívülálló egy ilyen – sajnos – ritka eseményen.

Magyarországon körülbelül harmincezer ember él testi és lelki fogyatékosságánál fogva család helyett bentlakásos intézményekben. Elrejtett, feledésre ítélt társadálmi réteg, akikre a legtöbben gondolni sem akarnak, nem, hogy rivaldafényben látni őket.

Most, november utolsó péntekén az ő rejtett életük egy keresztmetszete vált láthatóvá a Pszi faktoron. A Pszi faktor ugyanis magyarul annyit tesz: lelki tényező. Lelki tényező, mely nélkül reménytelen és sivár a minket körülvevő hétköznapi valóság. Ebből kaptunk ajándékot azoktól, akik tehetségük és szorgalmuk gyümölcsével önzetlenül kínáltak bennünket.

Az eseményről további képeket az ágfalvi otthon honlapján tekinthetnek meg.