„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz…” (József Attila)

Sokat változott a világ az elmúlt néhány évtizedben. Kiváltságos helyzet azt tapasztalni, hogy ma már néhány óra leforgása alatt el tudunk jutni A pontból B pontba. Lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk akkor is, amikor ennek a módját kiválasztjuk. Döntéshelyzet elé állít több szempontból is: Hova akarunk utazni, és hogyan juthatunk el oda? Kivel és milyen szándékkal vágunk neki ennek? Miket csomagolunk be a bőröndbe vagy a hátizsákba, és mennyi ideig leszünk távol? Ma, amikor útnak indulunk, fapados légitársaságoktól kezdve a stoppoláson át a telekocsiig millió lehetőség közül választhatunk igényeinkhez mérten. Ha a pénztárcánk megengedi, bejárhatjuk az egész világot! Elmehetünk a Föld legnagyobb, leggazdagabb és legszebb városaiba, de ha békességre vágyunk, választhatunk egy egyszerű, csendes, nyugodt helyet is: egy eldugott, erdőszéli kis házikót. Hiszem és tudom, hogy azok a kalandok, melyeknek nekivágunk, örökre meghatározó élmények maradnak számunkra: az új helyek megismerése, az új emberekkel való találkozások, egy idegen kultúra feltérképezése, a minket érő új ingerek időnként valamilyen belső átgondolásra, számvetésre, esetleg változásra indítanak. Lehetőséget kínálnak arra, hogy saját kis dolgainkat újra megvizsgáljuk, s ha kell, rendbe tegyük.

Van egy másfajta utazás is. Van egy út, mely önmagunk megismeréséhez vezet. Sokan sokféleképpen indultunk már el ezen az úton. Van, aki az önismereti tréningekre esküszik, mások coachoz, esetleg guruhoz fordulnak, megint mások meditációkba kezdenek, vagy zarándokútra mennek. Vannak, akik az idősebb, bölcsebb emberek szavaira adnak, mások különféle bloggerek, írók, életmód-tanácsadók elképzeléseiben hisznek. Sokakban egy életen át ott él a kérdés: Hol találhatom meg önmagamat? Mi az életem célja és értelme? Miért érdemes élni? De úgy is feltehetnénk a kérdést, ahogyan Richard David Precht könyvének szokatlan címében olvashatjuk: Ki vagyok én, és ha igen, hány?

Sokféle út közül lehet választani advent idején is. Ahogyan Isten szól hozzánk életünk minden napján, úgy szól hozzánk ezekben a hetekben is: döntéshelyzet elé állít minket. Oda válthatunk jegyet, ahová szeretnénk eljutni karácsony napjáig. Isten a legbiztosabb utat kínálja nekünk addig is: önmagát. Bár sokszor érezzük azt, hogy ez az út mintha nehezebb, keskenyebb, kacskaringósabb lenne, később mégis rájövünk, hogy megéri, és érdemes elindulni rajta. Karácsony napjáig talán többször is észrevesszük majd azokat az áldásokat, melyeket ezen az úton éltünk át, azokat a kalandokat, melyek istenélményeket adtak a hozzánk elért igén, testvéreken, családjainkon, közösségeinken keresztül. Advent segít elindulni, de ha szükséges, megállni is. Isten nem pusztán végig szeretne vezetni egy úton, hanem a várakozás csodáját is felkínálja nekünk, melyben jó lenne: elindulni önmagunkhoz, jegyet váltani Betlehembe, és amikor eljön az ideje: odatelepedni az istállóba a jászol mellé.

Vincze Délia a Szegedi Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát.