Talán azért éppen ezt a képet választották a kiállítás szervezői, mert Bruegel számos jól ismert munkája közül ez a majd fél évezredes alkotás az, amely a művészet iránt egy kicsit is érdeklődő modern ember számára már a távolból is a leginkább gondolatébresztő, aktuális képzettársításokra serkentő.

Sokan ismerik persze a németalföldi festő részletgazdag városképeit, hangulatos természetábrázolását, karakteres alakjait, amelyek a mai kor szemlélőit is magukkal ragadják, és szinte a kép részévé teszik. Bábel tornyának bibliai története ugyanakkor a kultúrhistória egyik leggyakrabban használt, feldolgozott és továbbgondolt motívuma, amelynek értelmezési lehetőségei igen messzire vezetnek.

Az emberi nagyravágyás, a határok áthágása, a cselekvés egységének szándéka és lehetetlensége, az isteni beavatkozás nyomán létrejövő nyelvzavar, egymás megértésének akadálya – mindmind olyan részletei a történetnek, amelyek természetes módon derengenek fel mindazokban, akik a világra kicsit is nyitott szemmel nőttek fel bárhol az európai kultúrkörben.

A közelgő adventi időszakban minden bizonnyal idén is nagy számban Bécsbe látogató turisták jó része ezúttal is nyilván a városháza előtti, édeskés illattal hívogató vásárra siet majd, így ráhangolódva a karácsonyi ünnepkörre. Néhány villamosmegállóval odébb, a Kunsthistorisches Museum pompás épületében azonban a ráhangolódásnak valami egészen más perspektívája nyílik még annak ellenére is, hogy a tömeg a Bruegel-kiállításon sem kisebb, mint a Weihnachtsmarkton.

Az érdeklődők pedig nem csalódnak: a bécsi múzeum tizenkét nagy méretű festményt tartalmazó – ezzel a világon a legnagyobb – Bruegel-kollekciója a földkerekség számos nyilvános és magángyűjteményében őrzött képekkel, metszetekkel, grafikákkal egészült ki, pontosan megrajzolva az 1525 körül Antwerpenben született idősebb Pieter Bruegel pályaívét.

A tárlat azonban – hála a többéves kutató- és restaurálómunkának – még ennél is többre vállalkozik: bepillantást enged a festő műhelyébe, s ezáltal még átélhetőbbé teszi a képek keletkezésének korát. Hogyan lehetett beszerezni azokat a máig nem elvetemedő tölgydeszkákat, amelyekre Bruegel a képeket festette? Honnan származtak a színek? Milyen fogásokat lesett el mestereitől, kortársaitól? Milyen történelmi események, olvasmányélmények befolyásolhatták a témaválasztását? Egy-egy motívum miként származott át egyik képről a másikra?

A kiállításon megszerezhető új ismeretek és a képeknek a szó szoros értelmében vett testközelsége nyomán – a mai biztonsági követelmények miatt egyre ritkább ez a világ múzeumaiban – olyan élményben van része a látogatónak, amely képzőművészeti tárlaton csak ritkán következik be: szinte átjárhatóvá válik napjaink és a kép keletkezési korának, mi több, a képen megidézett történet idejének valósága.

És mivel az alkotások közt nagyon sok a bibliai tárgyú mű, a szentírási történetek – akár Jézus, akár az apostolok életének epizódjai – is inkább a mindennapi élet természetes részeként jelennek meg, megfosztva az ábrázolást a szakrális művészet megszokott magasztosságától, szinte mellékessé téve azt, ami voltaképpen a lényeg. Vagyis megtanítanak odafigyelni a sürgés-forgásban.

A damaszkuszi úton a lováról leeső, a nézőnek hátat fordító Pál apostolt szinte nagyítóval kell keresni a hatalmas képen. A szenvedéstörténet balsejtelmű ábrázolásán előbb vesszük észre a póznán ülő varjút és a prüszkölő lovakat, mint a főszereplőt. A királyok imádása a hóban című festményen a falusi kavalkád közepette, az építkező, vizet hordó, fázósan összebújó emberek tömegében szinte föl sem tűnnek a csak a palástjuk színéről felismerhető keleti bölcsek, a jászol pedig alig látható.

Ahogy életre kelnek a felismerhetően Antwerpen városának közepén bábeli tornyot építők, a nyári délután az aratás után megpihenők vagy az iskola udvarán egymást bosszantó gyerekek – vagy ahogy nyüzsögnek a Kunsthistorisches Museum termeiben egymás lábára lépő turisták –, lefegyverző magátólértetődőséggel, szinte észrevétlenül jelenik meg közöttünk a Megváltó.

A kiállítás nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy engedi úgy hatni a képeket, ahogyan Bruegel mester és kortársai átélték: a mindennapjaink részeként. És ahogy a kiállítás plakátja az emberi nagyravágyás megidézésével hívogat, a múzeumból távozva az esendő ember szerethetőségének átélése teszi maradandóvá az élményt. Fontos tapasztalat ez így karácsony előtt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2018. november 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.