Adventi üzenet: Kérdéseink

Adventi üzenet: Kérdéseink

Share this content.

Szöveg: Németh Kitti; kép: Türk Péter: Cím nélkül (1971–1972); sorozatszerkesztő: Galambos Ádám
Adventi üzenet című sorozatunkhoz az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodéves hallgatói közül kértük fel a szerzőket. Az alábbiakban Németh Kitti gondolatait olvashatják.

„Kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön”
(Nagy László)

A kétségek és kérdések korszakát éljük. Mindennapos kísérői az életünknek, és soha nem hagynak nyugodni. Ott vannak egészen kisgyermekkorunktól kezdve, és kísérnek minduntalan. Ott vannak a gyermeket váró szülők gondolataiban: Milyen lesz? Hogyan lesz? Ki lesz ő? Mi lesz a neve? Olyan lesz-e, mint? Jó leszek-e? Jók leszünk-e? Képesek vagyunk-e rá? Ott vannak a kisgyermekben, aki édesanyja karjaiban találja meg a biztonságot: Ez miért ilyen? Ez micsoda? Ez honnan van? Ezt hogyan? Aztán ott van a serdülőben a hatalmas miért, a hogyan és a most tényleg? Ott van a szülőben a hatalmas miért, a hogyan és a most tényleg? Ott van az esküvőn a párban: igen? Akarom? Akarod? És ott van az iskolában, a munkahelyen, egy egyszerű családi ebéden, ott van egymás szemében, egy sóhajtásban, egy ajándékban, a karácsonyfa gyantaillatában… Mindenhol. Vagy hangot kapnak, vagy csendesen megülnek a gondolatok hullámain. Vagy megválaszolatlanul eltűnnek, vagy épp folyton vissza-visszatérnek, vagy választ találva elfoglalják helyüket a pótolt hiányok polcán. Így vannak velünk életünk mókuskerekében, a vágyainkban, az testi-lelki utazásainkban. Velünk vannak adventben is: Kire? Miért? Mikor jön el? Miért ő? Hogyan teszi? És én? Én hogy lehetek része ennek? Mi a válasz?

Talán meg is érkezik… Nem harsonával, hanem csendes léptekkel, nem hatalmas ragyogással, hanem a jászolból kilógó szalmaszálban, nem kígyózó sorokban várakozó ideges szívekben, hanem a lehunyt szemmel, halkan kérdezőben, és nem a nagy megmondókban, hanem a valódi választ várókban. Bennük a kérdésre így születik meg a mégis kérő felelet: „adjon az Isten fényeket” – és várnak.

Talán mi is így várunk. Csendben. Lehunyt szemmel. Halkan és kérdezőn. Az adventi koszorú gyertyalángjától narancssárgára festett szobában vagy a fenyőág árasztotta gyantaillattal körülvéve. Várunk. „Kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket…”
Adott.
Nekünk és értünk adta a világ világosságát.

Németh Kitti a Piliscsabai Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!