Bensőséges, emelkedett, időnként megható hármas ünnepre gyűltek össze templomukban a szekszárdi evangélikusok és vendégeik. Nemcsak a gyülekezet megalakulásának száztizedik évfordulóját ünnepelték, hanem azt is, hogy kilencven esztendeje készült el templomuk, az orgonájuk pedig kétszáz éves. Az összejövetel áhítattal kezdődött, melyben Sefcsik Zoltán lelkész a régi katedrálisok építéséhez hasonlította a gyülekezetépítést. Ezen épületek kivitelezése generációkon keresztül tartott, így az építők gyakran nem láthatták a végeredményt, mégis tudták, hogy munkájuk nem hiábavaló.

Németh Judit felügyelő a szekszárdi evangélikus közösség történetéről szólva beszélt arról, hogy 1908-ban Németh Gyulát bízta meg a püspök a gyülekezetszervező adminisztrátori feladattal. Felidézte Németh István lelkész és dr. Németh Pál kántor alakját, a nehéz időszakokat és a rendszerváltás utáni éveket, amikor jelentkezett egy elveszettnek hitt generáció, és az elmúlt tizenkét fantasztikus esztendőt. Régi idők tanúi is a közösség elé léptek: dr. Németh Pálné elmondta, ebben a jó ízléssel berendezett templomban itthon van, Korossy József pedig elmesélte, hogy mustármagként került Szekszárdra kosztos diáknak, aki a Németh családnál erősödött meg.

Dr. Hafenscher Károly, a gyülekezet korábbi lelkésze arról a kétszáz éves orgonáról árult el érdekességeket, amelyet a szekszárdi a bonyhádi gyülekezettől kapott, és amelyet az ő szekszárdi szolgálata alatt restauráltak. Dr. Kaszó Gyula református lelkész köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az Úristen öröme mindig átragyog a szürkeségen, és áldást kért a közösségre. A megemlékezés második felében Lozsányi Tamás orgonaművész adott koncertet.