Olvasd: Zsolt 8.
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek…?” (1Kor 6,19)
A testtel kapcsolatban egymással homlokegyenest ellenkező véleményekkel találkozunk. E világ dicsőíti a testet, a keresztyénség pedig megveti, meg akarja feszíteni kívánságaival egyetemben (Róm 8,13 és Gal 5,24). Nem lehet tagadni, hogy a keresztyénségnek a testellenes álláspontja bibliai igéken alapul, de az is tény, hogy a Bibliában nemcsak a testet elítélő igék vannak, hanem olyan igék is, amelyek úgy beszélnek a testről, mint az Isten templomáról. Ha a test dicsőségének és gyalázatának ezt a bibliai kettősségét meg akarjuk érteni, akkor azzal kell tisztába jönnünk, hogy mivé tette Isten a testet.
A test Isten ajándéka. Drága ajándék. A magyar bibliafordítás ezt mondja: „nyereség az ember számára”. 1Móz szerint (2,7) Isten a maga kezével formálta, mint a szobrász a szobrot. Annyira csodálatos, hogy a boncoló orvosok nem tudnak betelni az álmélkodással. Emberileg szólok, amikor azt mondom, hogy Isten igen nagyot és igen szépet akart formálni, amikor templommá akarta tenni az emberi testet, mert azt az örökkévalóságnak teremtette. Ezért támasztotta fel a testet, ezért mondatja velünk: „Hiszem a testnek feltámadását”.
De az ember kivonta a testet Isten hatalma alól, és a magáévá tette.
1 Móz 2 mondja el a test formálását, de már a következő fejezet a test bukását ismerteti, mikor az Éden-kertben az ember inkább hitt az ördögnek, mint Istennek, s engedetlenségével kivonta testét az Isten hatalma alól. És vajon a magáévá tette? Dehogy, az ördögnek adta oda. Önáltatás az, hogy a testünk a miénk. A testünk sohasem lehet a miénk, mert vagy az Istené, vagy a Sátáné. Mi vagyunk a testéi, nem mi uralkodunk a testünkön, hanem a testünk uralkodik rajtunk, illetve a test új gazdája, a Sátán. Az ördög azonban sohasem jár egyedül, viszi mindenhová a pereputtyát is (Lk 11,24–26). Így az ember latrok barlangjává tette a testét. Pál apostol Gal 5,19–21-ben elmondja, hogy mi minden tör elő, lesz nyilvánvalóvá a testből, ha erre alkalom nyílik: „házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók…” Ezt tette az ember a testtel! Érthető, hogy Isten nem tud ebbe belenyugodni. Ezért állítja munkába a Szentlelket.
Mivé teszi a Szentlélek a testet? A Szentlélek vissza akarja szerezni az emberi testet Isten számára. Nemcsak az embertől kell visszaszereznie. Ez könnyebben menne, hiszen nincs ember, aki előbb vagy utóbb fel ne kiáltana Pállal: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm 7,24) Mi csak elrabolni tudjuk testünket Istentől, visszaadni nem tudjuk. Rabságban tart minket az ördög, tőle kell megszabadulnunk. A Szentlélek teszi világossá előttünk azt, hogy van valaki, aki meg tud szabadítani minket s ez Jézus Krisztus, a mi Megváltónk! A mi szabadságunk ára az ő vére: „áron vétettetek meg”. A Szentléleknek ez a munkája a megtérés.
A megtérés tehát nemcsak lelki folyamat, hanem testi is. A Szentlélek újra templommá teszi testünket, és belénk költözik. Luther felteszi a kérdést, hogy mit csinál a Szentlélek bennünk? Így felel reá: „Lakik, uralkodik és vezet.” A megtéréskor tehát az emberi élet a Szentlélek uralma alá kerül, s ez az uralom beleszól, akár eszünk, akár iszunk, akármit cselekszünk. A Szentlélek bennünk tanácsadó és ítélő munkát végez. Helyesel vagy elmarasztal. Ez az, amit Isten gyermekei így fejeznek ki: a Szentlélek belső bizonyossága.
A Szentlélek megtérítő munkája megszentelődésre vezet. Testünk újra Isten dicsőségének eszköze lesz úgy, amint az apostol követeli is: „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." (Róm 12,1) „De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.” (Róm 8,11)
Ne felejtsd el azonban, hogy a templomgyalázók számára ostora van Krisztusnak, mert nemcsak a jeruzsálemi templomra, hanem az emberi test templomára is áll, hogy Jézust az Úr házához való féltő szeretet emészti.
Uram, meguntam már a Sátán rabságát, nem bírom tovább, segíts rajtam! Tudatosítsd bennem, hogy testem a Szentlélek temploma, s amint odaszántam testemet a tisztátalanságnak és hamisságnak szolgájául, azonképpen szánjam oda most az igazságnak a megszentelődésre.
„A megtérésre, Jézusom, / Kérlek, te adj erőt, / Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt. / Végy szállást az én szívemben, / Amíg itten élek, S mint templomban, lakjál bennem, / Vezérlő Szentlélek!” (431. ének)