– Miért döntöttél úgy, hogy a teológiára jelentkezel?

–  Nem kifejezetten hívő családból érkeztem. Nagymamám hatására jártam hittanórára. Mivel otthonról nem volt meg a példám, így a hittan először alapvetően az intellektuális kielégülésemet szolgálta. Érdekelt, amiről ott szó volt, és szerettem kérdezni. Konfirmációm idején mindent megkérdőjeleztem, de így nagyon jó beszélgetéseink voltak a maglódi gyülekezetünkben a társaimmal és a lelkészünkkel, Németh Mihállyal. Az ifis időszak lett az, amikor egységesnek mondható istenképem lett. Hiába volt meg az érdeklődésem a teológia iránt, kezdetben nem éreztem magam lelkésznek valónak. Számos terület érdekelt, grafikai tanulmányokon és magyar szakon gondolkodtam. Végül csak a teológus-lelkész szakra adtam be a jelentkezésemet.

–  A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanultál. Mennyire vált meghatározóvá számodra a fasori lelkiség?

– Középiskolai tanulmányaimat a XVII. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban kezdtem, de onnan fél év után átjelentkeztem a Fasorba. Sok szempontból nagyon nyitott közösségbe érkeztem. Hitbéli növekedés tekintetében Csepregi András iskolalelkész hittanórái igazán meghatározók voltak. Először csak egy óra volt ez is a többi közül, de az érettségihez közeledve az egyik kedvenc órámmá vált. Nagyon élveztem, hogy lehetett etikai kérdéseket boncolgatnunk, és valódi beszélgetések alakultak ki az órákon.

–  A teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen fontossá számodra?

–  Nem tanszékhez kötött az érdeklődésem. Azok a tárgyak érdekelnek, amik gondolkodásra késztetnek, és új, általam nem ismert témákat vagy ismert témákról új perspektívákat mutatnak meg. Szeretek felfedezni, kérdéseket feltenni, újabb ismeretekre szert tenni. Nagyon kedvelem a filozófiát, a vallástörténetet és a biblikus tárgyakat. Alapvetően a különböző teológiai megközelítések érdekelnek.

–  A kérdésfeltevés eszerint meghatározó az életedben. Hogyan éled ezt meg az egyházban, azon belül is a teológián?

–  Minél többen vagyunk, minél több ismerettel rendelkezünk, annál jobban ki tudunk alakítani egy olyan egységes nézetrendszert, ami közelebb vihet minket a kérdések mögött felfedezhető igazsághoz. Azt gondolom, hogy a bizonytalanságunkat is ugyanúgy fel kell vállalnunk, mint a biztos hátterünket. Ha valamilyen kérdésünk vagy kétségünk van, akkor nagyon jó, ha azt őszintén elmondhatjuk, megvitathatjuk. Erre a teológia nagyon jó lehetőség.

–  Milyennek képzeled a 21. század egyházát?

–  Nem elég, ha minél hangosabban hirdetjük az evangéliumot, meg kell hallanunk a leghalkabb panaszokat is. Fontos, hogy oda tudjunk fordulni a legkisebbekhez is, hogy váljunk nyitott, befogadó egyházzá. Lássuk meg, hogy mindenkiben, még az egyháztól a legtávolabbra fordulóban is megvan a spirituális éhség. Azt szeretném, ha olyan egyház lennénk, amely azt az embert is meg tudja szólítani, aki éppen először hall minket. Ez az egyház és egyháztagok, benne személy szerint az én felelősségem is.

–  Melyik a különösen meghatározó bibliai igéd?

– „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.” [Ézs 40,1] Nemrég olvastam az Andorka Eszter lelkészről szóló könyvet, amelynek ez a címe. Ez az ige a mindenki felé való feltétlen odafordulást jelenti, amivel bebizonyíthatjuk, hogy mi is Isten szeretete vagyunk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 51–52. számában jelent meg 2018. december 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.