„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16,20)

Engedjék meg, hogy a feltett kérdésre az idei ökumenikus imahét témájára utalva feleljek, amely magában hordozza az ökumenikus mozgalom eredményeit és kihívásait, kritika és feladatmeghatározás egyszerre.

Az idei ökumenikus imahét bibliai alapvetése Mózes ötödik könyvéből szól hozzánk (5Móz 16,11–20). Az imahét tematikáját az indonéz testvérek állították össze. Indonéziában nemcsak vallási és felekezeti szinten, hanem a társadalomban is nagy a megosztottság: etnikai, nyelvi, vallási tarkaság, miközben a gazdasági növekedés és verseny a szegények és gazdagok közötti szakadékot áthidalhatatlanná teszi. Ebben a helyzetben szólalt meg az indonéz testvérek szívében az ökumenikus imahét igeszakasza, hogy erre figyelve, értük és egymásért imádkozva, az Úrban megtapasztaljuk összetartozásunkat.

A vezérige azonban nehéz: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16,20) A nehézség abban áll, miszerint így, az összefüggéseiből kiragadva különösen is fenyeget a veszély, mely az ökumenikus mozgalmat és az ökumenikus imahetek tematikáját mindig is fenyegette, hogy csak a társadalmi igazságosság, szolidaritás kérdéseivel foglalkozzunk, miközben a legjobb indulattal is alig valami érdemit tehetünk a jelenlegi helyzetben, ahol ezek a folyamatok világszerte inkább durvulnak, mint gyógyulnak. Persze az imádság a legtöbb, amit tehetünk, miközben Jézus Krisztust követve, az evangéliumi parancsnak engedve Isten hívő népe és az egyes hívő ember a maga helyén végzi a szeretetszolgálatot. Legfőbb szolgálatunk enyhíteni azt a sok nyomorúságot, melyet az emberi bűn szaggat a világ eleven testébe, minden területen. Krisztus mozdul minden irgalmas kézben, és ebben jelen van az Isten országa. Ugyanakkor kizárólag az igazságosságra törekedni még önmagában édeskevés, és nem is kell mondanom, hogy még ezt az édeskeveset sem tudjuk abszolválni. Ezért nehéz ez az igevers, mert a szép és megszokott témák csak a felszínt érintik. Megváltásra, megtérésre, újjászületésre van szükség!

A teljes bibliai szakasz (5Móz 16,11–20) tökéletes bibliai alapvetésként pont erről beszél, ezért érdemes erre koncentrálni, hogy ne csak a látványos felszínt kapargassuk. Isten igéje örvendezésre hív „a lakóhelyünkön”, a velünk lévőkkel, a ránk bízottakkal (11). Rendszeresen, Isten színe előtt örvendezve ünneppé lesz az élet (15). Ezért határozza meg az ige Isten népe számára a három fő ünnepet (16–17): Isten színe előtt rendszeresen megállva ünnepelünk, hogy a hétköznapokban is örvendezzünk. Azért ünnepelünk és örvendezünk, mert szolgák voltunk, és az Úr gyermekei lettünk (12): az igaz Isten szeretett, kiválasztott, megváltott, megáldott minket (15–17). Ezért „csakis” az igaz Isten kegyelméből élve törekedhetünk igazságosságra, másokat is igazságosságra vezetve. Az imahét textusában szerepel ez a „csakis” kifejezés, melynek teológiai értelme „csakis” ez lehet. Az igaz Isten megváltó kegyelmében részesülve törekedhetünk igazságosságra.

Ugyanakkor még ettől sem fog megoldódni a tengernyi probléma és nyomorúság. Ezért folyamatosan szolgálunk, meg nem fáradunk; miközben könyörgünk, és sóhajtozva a teljes megváltás után kiáltunk (Róm 8,22; Jel 22,20). A megváltást, Jézus Krisztus halálának, feltámadásának és visszajövetelének ígéretét nem lúgozhatjuk ki a bibliai üzenetből. Jézus Krisztus megváltó, mindent helyreállító kegyelme nélkül (1Kor 15,28), csak úgy, önmagában beszélni az igazságosságra való törekvésről utópia, emberi erőlködés, kirakat, önbecsapás, hazugság… Miféle igazságosság létezhet az igaz Isten értünk eljött, megváltó Fia nélkül? Miféle igazságosságra törekedhetünk mi? Segítek itt, és ezren sírnak amott. Adod a kisujjad, és kitépik az egész karod (Brecht: A szecsuáni jólélek). A szegénység és gazdagság, a mindenféle gyarló megosztottság nagy problémái mellett szinte ránk dől a „hasadt” emberlétből fakadó nyomorúság vaskos oszlopa.

Törekedjünk az igazságra! (5Móz 16,18–20) De csakis az igaz Jézus Krisztusban újjászületve, az ő kegyelmét megragadva lehetünk képesek igazságosságra törekedni. Egyedül ő képesíthet bennünket erre. Ő megáldott bennünket ezzel a képességgel, hogy áldássá legyünk a világban. Ez az igazi ökumené.