– Miért kezdett el templomokat fotózni?

– Több mint tíz éven keresztül hidakat fotóztam. Az egyik ilyen utam alkalmával láttam meg Medgyaszay István építész egyik templomát, ami nagyon megérintett. A hidak fotózását követően elkezdtem az építész életművét felkutatni, megvalósult és még álló épületeit lefotózni. Ebből született a Mi maradt? – 100 év után című kiállítás. Ezt követően egyre inkább a templomok fotózása felé fordultam, és természetesen a templomépítészettel kapcsolatos irodalomba is beleástam magam.

– Kiállításán az 1945 után Magyarországon épült templomokat mutatja be. Miért ezt az időszakot választotta?

– A rendszerváltás után nagyon sok templom épült hazánkban, de azt kevesen tudják, hogy 1945 és 1989 között több mint kétszázötven templommal lett gazdagabb az országunk. Ezek főleg római katolikus templomok, de református és evangélikus is van közöttük. A szakirodalmi kutatás során az összes – közel négyszázötven – templomot az internet segítségével megnéztem, és közülük választottam ki azt az ötven szakrális épületet, amit lefényképeztem. Ezek közül a mostani kiállításon harminc szerepel.

– Mennyire lehet különbséget tenni a rendszerváltás előtti és az azt követő templomépítészet között?

– A közvetlenül az 1948-as fordulat után épült templomok közül sok alig-alig felelt meg a liturgiai követelményeknek. Kivételek természetesen vannak, ilyen Sándy Gyula nyíregyháza-borbányai evangélikus temploma is. Ebből az időszakból ki kell emelni Árkay Bertalant, aki a modern magyar építészet egyik úttörője volt. Ő képviselte az átmenetet a korábbi és az új építészgeneráció között. A politikai nyomás következében új templomokat főleg a hatalmi központok hatókörétől valamelyest távol eső településeken lehetett építeni. Még ezeken a helyeken is találékonyságra volt szükség az egyházi célú építkezésekhez. Közösségi épületre adtak engedélyt, így sok helyen kultúrház vagy mozi építését kezdeményezte a plébános. Az engedély birtokában elkezdtek építkezni, majd funkcióváltást kérvényeztek az illetékes hatóságtól. Az így megkapott engedély birtokában épült át például Árkay Bertalan tervei szerint Horton a Szentlélek eljövetele néven 1955-ben felszentelt római katolikus templom. Itt még két torony épülhetett, szemben az állami pénzből Taksonyon megvalósított, különleges formájú templommal, ahol a magas, attikafalas homlokzat torony nélkül is erős jelként mutatja az épület funkcióját, jelentőségét. Az 1958-ban felszentelt templom egy politikailag engedékeny időszak eredménye. Az 1960-as években már kicsit szabadabban engedték a templomépítést. Csaba László építész hollóházi temploma jó példa arra, hogy abban az időben is lehetett hazánkban világszinten elismert egyházi épületet építeni. Ahogy idővel enyhült az egyházak felé a pártállami szorítás, úgy lehetett szabadabban templomot tervezni és építeni.
A rendszerváltás előtt is születtek kiemelkedő alkotások, de 1989 után sokkal szabadabban tudtak templomot tervezni és bennük az új tendenciákat is érvényesíteni. Az 1990 után épített evangélikus templomoknál így jelenhetett meg a nyers téglafal, amely nemcsak kívül, hanem több esetben a belső térben is domináns.

– Mit jelent fotóművészként templomot fotózni?

– Egy építésznek a templom az egyik legnehezebb tervezési feladat. Ez ugyanis nem egyszerűen egy épület, hanem itt a belső teret úgy kell kialakítani, hogy az liturgikus célra, az istentiszteletre, illetve a misére alkalmassá váljon. A tér kialakítása a római katolikus egyházban a legszigorúbb, de a második vatikáni zsinat óta ott is több lehetőségük van a templomot tervező építészeknek. Fotósként azt keresem és próbálom ábrázolni, hogy mi az, ami meghitté tehet egy teret. Emellett azt is rögzítem, hogy a tervező milyen szerkezeti megoldásokat, anyagokat alkalmazott, és azokat hogyan használta a templom megformálásakor. Fotóművészként a részletekben szeretem megmutatni az épületek különlegességét, mert így tudom bemutatni a rész és egész közötti viszonyt.

– Római és görögkatolikus, református és evangélikus templomokat is fotózott, így a felekezetek egyediségeit is megfigyelhette…

– Érdekes volt megtapasztalni a felekezeti sokszínűséget, de az egyes felekezeteken belüli templomok vonatkozásában is elmondható, hogy minden templomnak más a hangulata. Például a gyáli református templom különlegessége, hogy a fedélszék szabad és nyitott. A klasszikus református templomoktól eltérően így nincsen fakazettás mennyezete, hanem egy faerdőre emlékeztető „szerkezeti erdő” van helyette. A tiszaberceli református templom pedig olyan, ahol ha valaki háttal áll az úrasztalának, akkor könnyen egy művelődési házban képzelheti magát: magas beltér, négyzetekre osztott, vasbeton szerkezetű mennyezet határozza meg a teret. Itt elmondható, hogy a lelkipásztor és a gyülekezet feladata, hogy lélekkel töltse meg a teret…
Érdekes volt megfigyelni, hogy sok templom látszólag kész van, de aki ismeri az egyes felekezeteket, az tudja, hogy számos templom nem minden elemében készült el. Erre példa a szikszói görögkatolikus templom, ami térkialakításában nagyon szép, méltóságteljes épület, ugyanakkor az ikonosztáz még nem teljes. Ettől még természetesen nagyon jól lehet a templomot használni. Remélem, hogy a ma hiányos ikonosztáz néhány év múlva teljes lesz.

– Korábban a Tisza, majd a Duna hídjait fotózta. A híd a két part, valamint az ember és ember közötti kapcsolat szimbóluma is, míg a templom Isten és ember, valamint ember és ember közötti közösség szimbolikus és megjelölt helye. Mennyire tudatos ez a fajta témaválasztás?

– Be kell vallanom, hogy mindez véletlen. Amennyiben a mai Szlovákiában található, rárósmúlyadi templomot nem látom meg, akkor valószínűleg Medgyaszay életművével sem kezdek el foglalkozni, és elképzelhető, hogy templomokat sem fotóztam volna.

– Ars poeticájaként úgy fogalmaz, hogy rész és egész viszonyával kívánja bemutatni a harmóniát is. Ez minden esetben megvalósítható?

– Nem mindenhol, de a legtöbb esetben a legjellemzőbbet talán érzékeltetni lehet. Arra törekszem, hogy ezeket a felfedezéseimet harmonikusan komponáljam meg és úgy rögzítsem. Erre jó példa a Makovecz Imre által tervezett siófoki evangélikus templom. Ebben a térben a nyers fa, a megrepedt fa és a tetőtartó gerendák lettek számomra a meghatározók. Az oltár feletti Jézus-faszobor természetesen fontos, de szerintem nem jellemző motívuma Makovecz templomának.

– Folytatja a templomok fotózását?

– Még számtalan nagyon izgalmas épület van, ezért mindenképpen folytatni szeretném ezt a munkát. Minden e tárgyú jelentős építészeti alkotást szeretnék bemutatni.

Gyukics Péter: Ég és föld találkozása a korszerű templomépítészetben – Válogatás az 1945 utáni hazai keresztény templomépítészetből

február 15-ig: Budapest, Magyar Építőművészek Szövetsége
március 22. – április 4.: Dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola
április 5–22.: Budapest, Párbeszéd Háza

Képgaléria: