Andorka Gábort szeptember elsején, a vasárnapi tanévnyitó istentiszteleten iktatta be tisztségébe Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese. Az intézményvezetőt Potápi Árpád János, Bonyhád város polgármestere és dr. Kalina Katalin, a Sztehlo Gábor Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatója is köszöntötte, meleg szavakkal kívánva eredményes munkát. 

- Édesapja kedvtelve mondott verset a kétyi ünnepségeken. Ön örökölte az ő tehetségét?

- Szívesebben olvasom, mint szavalom a költeményeket, sőt, a prózát részesítem előnyben. Édesapám inkább gyermekkorában örvendeztette meg a hallgatóit szavalataival, felnőttként ritkábban szerepelt.

- Végzettsége szerint könyvtár-történelem szakos tanár, politológiából is van diplomája, ahogy történész és vallástanár, valamint közoktatás-vezetői képesítése is van. Ez tág érdeklődési kört jelent, szívesen megnézném az éjjeliszekrényét, milyen olvasnivalók tornyosulhatnak rajta.

- Elárulom: felettébb kedvelem a latin-amerikai írókat, a fantasy irodalmat, a spirituális történeteket, a szakkönyveket és talán legjobban a meséket.

- Ez utóbbiak kötelező olvasmányok Önnek, hisz Csende, Kende, Zselyke és Zente bizonyára igényli a mesélést az anyukájától és az apukájától. 

- Így van. Szeretik hallgatni, s nekünk is örömünk telik abban, hogy olyan történeteket olvashatunk nekik, amikben végül mindig a jó győzedelmeskedik. 

- Ön is amolyan kis királyfiként  – hisz harmincöt évével nagyon fiatal – került egy nagy múltú intézmény élére.

- Egy évet már eltöltöttem a gimnáziumban, ezért határozott elképzeléseim vannak arról, hogy milyen legyen, illetve maradjon iskolánk. Ami eddig is remekül működött, azt szeretném, ha továbbra is változatlan maradna. Ilyen például, hogy oktatási intézményünkben a kezdeményező-készség igen magas szintű. Ez stabil erkölcsű, nyitott szellemű kollégákkal volt megvalósítható. Ami nagyon lényeges, hogy iskolánk tanulmányi színvonala szintén igen jó, a továbbtanulási ráta magas. Felzárkóztató programjaink jól működnek; tehetséggondozásunk pedig, úgy vélem, példaértékű. 

- Ez utóbbiakra említene egy példát?

- Mielőtt a bonyhádi gimnáziumba jöttem, számomra ismeretlen volt az Arany János Tehetséggondozó Program. Megismerve, hihetetlen lehetőségeket látok benne. Fantasztikus, hogy egy tehetséges diák, akinek bármilyen okú-fokú hátrányos helyzete nem teszi lehetővé, hogy a benne rejlő átlagon felüli képességeit kibontakoztathassa, itt megteheti. Ezzel a programmal a szülőket a jobb élet reményébe vetett hitükben tudjuk megerősíteni, a gyermekeiket pedig hozzásegítjük ahhoz, hogy teljes mértékben felkészüljenek a jövőre, megfelelő tudást biztosítunk nekik, és olyan iránytűt adunk, amivel a döntés felelősségét bátran felvállalhatják. Ebbe természetesen a kudarcok is beleférnek, a kudarcok megfelelő kezelése szintúgy. Az pedig minden tanulónkra igaz - és ezt a szülők is tudják-, hogy itt jó helyen vannak a gyerekeik.

- Ha friss intézményvezetőként nem is tervezett nagyobb módosításokat, azt az új nevelési-oktatási törvények megtették. Az új pedagógus életpálya-modell milyen változásokat hoz az iskolájuk életébe?

- Ez a tanév során fog igazán kiderülni. Egyelőre annyit mondhatok, hogy ami az emelt óraszámban való bent tartózkodást illeti, sok változás nem lesz, hisz kollégáim eddig sem futottak haza, csak ezt nem adminisztrálták. Nem érhettünk volna el eddig ilyen jó eredményeket a rengeteg pluszmunka nélkül. Tudatában voltunk és vagyunk a felelősségünknek: gyerekeink, és társadalmunk jövője van a kezünkben. Most majd leadminisztráljuk ezt a rengeteg munkát.

- A pedagógusok tudása, lelkesedése mellett megfelelő környezetre és eszközökre is szükség van a tudnivalók hatékony átadására.

- Tapasztalataim szerint elődöm erre is nagyon odafigyelt, folyamatosan folytak és folynak fejlesztések. Legtöbbjüket pályázatok segítségével valósítottuk meg, és ez vélhetően a jövőben is így lesz. Igyekszünk a környezetünket is minél komfortosabbá tenni. „Zöld” iskolában gondolkodunk; például a fűtés-korszerűsítésre elnyert negyedmilliárd forintos pályázati pénzből modern, napkollektoros megoldást preferálunk.
Kényelmesebb a könyvtár szolgáltatásainak az igénybe vétele: a nyáron két terembe költöztettük a könyvtárat, így megszűnt raktár jellege is; a kollégiumban néhány szobát új szőnyegekkel csinosítottunk – hogy néhány példát említsek.

- A tárgyi környezet fejlesztése, a szellem gyarapítása mellett a lélek táplálékaira is ugyanígy figyelnek.

- Gyakorló hívő családból származom. Nagyapám evangélikus lelkészként szolgált, édesapám, Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő és a gimnázium igazgatótanácsának tagja. Amikor tanárként átléptem gimnáziumunk küszöbét, úgy éreztem: megérkeztem, otthon vagyok. Azonnal megfogott az iskola szellemisége. Éreztem, hogy ebben a közösségben a keresztényi hitet is könnyű lesz megélni, mert a keresztényi lét közösségi lét. Ezért vezettük be, hogy hétfőnként az első órában az atlétikai csarnokban közös áhítatot tart Makán Hargita iskolalelkészünk. Hiszem, hogy a vallás, a hit támaszt nyújt és pluszt ad az életben való eligazodáshoz. Hargita hétfő esténként a kollégiumban is tart áhítatot. Ott külön imaszoba is van, ahova előzetes egyeztetés után fél órát tölthetnek el a gyerekek egyedül elmélkedve. 

- Feleségét, Tam Beatrixot is a hitnek köszönheti.

- Ő fiatal felnőttként lett hívő. Egy evangélikus ifjúsági táborban ismerkedtünk meg. Számára mindig nagyon fontos volt a szakmája, de orvosi hivatását háttérbe tudta szorítani a családjáért. Nagyon szeretem őt, odafigyelünk egymásra, mindig annak adjuk meg a több támogatást, akinek éppen szüksége van rá. Most nekem van több lehetőségem, a munkahelyemen kell helytállnom. A feleségem olyan légkört teremtett otthon, hogy mindig öröm hazatérni. Nem tudjuk eléggé megköszönni a négy, plusz kettő pót- nagyszülő segítségét. Ők is mindig ott vannak, ha igényeljük a segítségüket. Közös elhatározásunk volt, hogy folytatjuk a családi tradíciót és aktívan gyakoroljuk vallásunkat, erre neveljük a gyermekeinket is. Vasárnaponként templomba járunk, étkezéskor és lefekvéskor a gyermekeinkkel együtt, de külön-külön imádkozunk, és a mindennapi élet során is igyekszünk Isten útmutatása szerint élni. Hiszem, hogy aki Istent szereti, annak minden a javára válik.