–  Miért döntöttél úgy, hogy a teológiára jelentkezel?

– Otthon, Nyíregyházán igei alapú evangélikus neveltetésben részesültem. Családon belül olvastuk a Bibliát, az Útmutatót, rendszeresen áhítatot tartottunk, közösen imádkozunk. Az evangélikusokra gyakran mondják, hogy éneklő egyház. Mi családilag is azok vagyunk. Édesapám kántor, ezért családi kamarakórusunk is volt. Nemcsak a nyíregyházi evangélikus gyülekezetben, hanem a környékbeli templomokban – evangélikusokban is, más felekezetekéiben is – szolgáltunk. Meghatározó a számomra, hogy szüleim a gyermekvállalás előtt már azért imádkoztak, hogy úgy neveljenek majd minket, hogy Istenéi legyünk. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül lelkészek legyünk majd, hanem hogy bármit csinálunk is, azt keresztény emberként, hitelesen végezzük életünk során. Isten és a családom úgy vezettek, hogy fontos legyen nekem a szolgálat. Ezért jelentkeztem a teológiára.

–  Mit jelent számodra a nyíregyházi evangélikus közösség tagjának lenni?

– Nagy múltú a gyülekezetünk. Itt fontosak a hagyományok, büszke vagyok rá, hogy közünk van a Tranoscius-énekekhez. Nagyon szeretek azokból énekelni. A gyülekezeti ifjúsági körbe nagyon szerettem menni. Meghatározó áhítatélményeim vannak onnan.

–  Gimnáziumi tanulmányaid alatt iskolatársaidnak kórust szerveztél. Miért tartottad ezt fontosnak?

– A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban tanultam. Az ének szeretetén túl úgy éreztem, hogy azokat az énekeket, amiket a gyülekezetben vagy édesapámtól tanultam, szeretném továbbadni. Ezért alapítottam énekkart; az iskolatársaimmal a szünetekben és iskola után együtt tanultuk a zeneműveket, és iskolai alkalmakon szolgáltunk.

–  Hogyan lehet a fiatalokat megszólítani?

– Nagyon fontos a hitelesség. Azon kívül, hogy istentiszteleten vagy bibliaórán hirdetjük az igét, meghatározó, hogy az életünkkel is prédikáljunk. Isten stabil pont, bátran megállhatunk benne. Sokan keresik a világban a stabilitást, jó lenne általunk is megmutatni számukra, hogy amit keresnek, az az Úrnál megtalálható.

–  Mit jelent számodra az egyházzene?

– Olyan egyházzenét képzelek el, aminek a középpontjában Isten van. Az éneklés imádkozás. Lehet általa dicsőíteni Istent, elmélyedni az ő dolgaiban, hálát adni neki vagy gyönyörködni benne. Fontos, hogy az egyházzene ne öncélú legyen, hanem Istenről és az én kapcsolatomról szóljon. Ezen túl a zenével bizonyságot is lehet tenni az ő szeretetéről és nagyságáról, ezért az egyházzene egyúttal missziós lehetőség is. Legyen az korál vagy ifjúsági ének, az a fontos, hogy belülről fakadó, őszinte énekké váljon, olyanná, ami a gyülekezet és Isten kapcsolatának a javát szolgálja. Fontosnak érzem a közös éneklést, a kóruséneklést. Ez nagyszerű élmény, és közösségformáló erővel is bír.

–  Melyik a különösen meghatározó bibliai igéd?

– „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket…” [Jn 15,16a] Ez az ige több szempontból is fontos a számomra. Eszembe jut Luther Márton életének az az epizódja, amikor egy vihar hatására fogadalmat tett Istennek, hogy elkötelezi magát mellette, és beáll szerzetesnek. Az fogott meg ebben a történetben, ahogy megígéri mindezt Istennek, és amit Isten utána véghez visz Luther életében. Luther Márton valóban hagyta Istennek, hogy ő munkálkodjon az életében. Ez nagyon meghatározó példa számomra. Abban hiszek, hogy engem is Isten választott erre a szolgálatra.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2019. január 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.