„Köszönjük, hogy részesei lehetünk az európai cigány ébredésnek” – fogalmazott Durkó Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójának vezetője nyitó imádságában, miután a vendéglátók nevében Kurdi Zoltán metodista lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. Az alsózsolcai eseményen egy kis szeletét mi is megtapasztalhattuk annak, milyen munkát végez a Szentlélek hazánk látható és sokszor eldugott szegleteiben. Alsózsolca sem az ország közepe, egy napra mégis annak tűnt: a magyarországi protestáns felekezetű cigányság száma húszezerre tehető, ebből jöttek el több mint 400-an a Miskolc melletti kisvárosba.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében minden felekezetnek vannak gyülekezetei, amely a rövid út miatt sokaknak előnyt jelentett, a jánoshalmai reformátusok azonban több mint háromszáz kilométert utaztak azért, hogy ott legyenek a találkozón – oda-vissza csaknem nyolc órát töltöttek autóban! Hogy miért? Bakay Péter így fogalmazta meg a nap célját: „Képzeljünk magunk elé egy mérleget, amelynek egyik serpenyőjében a panaszaink, másikunkban pedig a hálaadásaink vannak – vajon melyik lesz a nehezebb?” – monda a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós referense. „Azért vagyunk itt, hogy halljunk a háláról, és gyakorolni kezdjük” – tette hozzá.

A találkozón részt vett Khaled A. László metodista szuperintendens, aki a következő szavakkal fordult a résztvevőkhöz: „Jézus meg akar nyerni minket, hogy mi is tanítványok legyünk. Mindegy, hogy hol dolgozunk életünk során, ne rejtsük el a magot, adjuk tovább, hiszen mindannyian Isten követei vagyunk!” Isten követe volt az a Szuhánszky János lelkész is, akit egy Hankóként ismert alsózsolcai asszony hívott el a cigánytelepre evangelizálni 1952-ben –  egy évtizede már, hogy a város metodista roma hívei templomban dicsérhetik az Urat. „Ezért csak hála lehet a szívünkben” – mondta Szilágyi János polgármester, a helyi gyülekezet roma lelkésze, Erdei Nagy László pedig hozzátette: „Köszönjük, hogy Szuhánszky annak idején cigánnyá lett, és köszönjük nektek, hogy figyelmeztettetek minket a hálaadásra!”

Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár minden évben örömmel fogadja el a szervezők meghívását, a miértjére pedig hamar fény derült: „Máshol nem lehet érezni ezt az összetartozást!” – mondta, majd így folytatta: „Adja Isten, hogy mindig megrendezhessék ezt az eseményt – és azt, hogy ne férjünk be ide.”

Kétségkívül jobban össze kellett húznunk magunkat, mint egy évvel korábban, a budapesti, Deák téri evangélikus templomban, de az alsózoslcai templom falai éppen ezért bizonyultak otthonosnak. Természetesen mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor ez az érzés távolinak tűnik, hogyan aztán az alábbi igébe ütközzünk: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” – hallhattuk a 100. hálaadó zsoltár negyedik versét a találkozó igehirdetésének alapjaként.

A beszámoló sok képpel itt folytatódik.