Az ünnepségen Krucsainé Herter Anikó kultúráért felelős helyettes államtitkár felidézte, hogy a mohácsi busójárás, a matyó népművészet és a magyar solymászat mellett kapott helyet a kékfestés hagyománya az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) listáján.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta: a kékfestés tudománya családon belül öröklődő hagyomány, amely nem tanulható meg az iskolapadban. Olyan mesterség, amelyhez nélkülözhetetlenek a kémiai, fizikai, matematikai ismeretek és művészeti véna is szükséges hozzá. A felvételt igazoló UNESCO-dokumentumot az ünnepségen adták át a bácsalmási, a győri, a nagynyárádi, a szombathelyi, a tiszakécskei és a tolnai kékfestő műhelynek, valamint elismerésben részesült a pápai Kékfestő Múzeum és a magyarországi kékfestés hagyományinak ápolásáért végzett tevékenységéért Domonkos Ottó.

Nagy-L. István, a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója arról beszélt, hogy három és fél évvel ezelőtt elindult el a kékfestés a hungarikummá válás útján és reményei szerint a jövőben sikerül majd megszerezni a címet. Áldozó Tamás, Pápa polgármestere elmondta: bár nem városi tulajdon a Kékfestő Múzeum, az önkormányzat mégis áldoz ebben az évben a felújítására, hiszen elkötelezett a kékfestés hagyományának ápolása mellett.

A kékfestést november végén nyilvánították az emberiség szellemi kulturális örökségévé. A jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be. A rendezvényen elhangzott: Magyarországon jelenleg hat kékfestő műhely működik, a pápai Kékfestő Múzeum pedig eredeti kékfestő műhelyeket mutat be teljes berendezéssel és eszközökkel.

Evangélikus szálak

1786-ban költözött Pápára Carl Friedrich Kluge, hogy aztán a Klugék hét generáción át meghatározói legyenek a város iparának és hitéletének is. A család támogatta a templomot, gondnokot, felügyelőt adott a pápai luteránus közösségnek, valamint a család hölgytagjai is aktívan részt vettek a gyülekezet életében, sőt, az egyik Kluge-leszármazott, Matus Karolina volt Gyurátz Ferenc püspök felesége.

A feltételezések szerint a kékfestéssel foglalkozó Carl Friedrich Kluge a 18. században Pápán egy megszűnt üzemet vett át és virágoztatott fel, de természetesen az utódok sem tétlenkedtek: az eredeti földszintes, barokk boltozatos épületet átalakították kétszintessé, illetve az 1880-as években felépítették a szárítóépületet a Tapolca partján. A kisgyár épülete a 20. század elején készült el.

A mindennapos viseletben használt kékfestős anyag népszerű volt, Pápa volt ezen kelme gyártásának egyik központja, több üzem is működött itt egy időben. Később aztán sok kisebb manufaktúra feladta, de a Kluge család kitartott egészen 1956-ig, az államosításig. Ezután az épületegyüttes és az egész berendezés műemléki védelem alá került. 1962-ben nyitotta meg kapuit a különleges Kékfestő Múzeum, mely őrzi a kiváló iparosok és mesterségük emlékeit.