Az esemény nyitó áhítatát Kondor Pétertől, a Déli Egyházkerület püspökétől hallgathatták a résztvevők. A diakóniai munkáért is felelős püspök nap igéje alapján kapcsán beszélt az önkéntes böjt mellett a kényszerű lemondásról, melyre különösképp igaz, hogy „ne nézzünk komoran”. A böjt örvendezés és boldog áldozatvállalás legyen, hiszen az az öröm szertartása, a lélek ünnepel, a test félreáll az útból. Céllal kell történnie mely nem más, mint még jobban elmélyülni isten közösségében, ennek pedig mindig meg van a jutalma: Isten részesít a saját gazdagságából.

A rövid áhítatot követően Gregersen-Labossa György köszöntötte a konferencia résztvevőit. A lelkész nemcsak mint a Diakóniai Bizottság elnöke vett aktívan részt az átvételi folyamat több éves előkészítésében, a Szombathelyi Evangélikus Diakónia Központ vezetőjeként az Ágfalvai Pszichiátriai betegek Otthonának átvételével gyakorlati tapasztalatokkal is bíró moderátora volt az eseménynek. Felelevenítette az intézményátvételek 2015-től kezdődő folyamatát, amelynek eredményeképp 2018. január 1-től kerültek korábbi állami szociális intézmények egyházi fenntartásba. Kiemelte, hogy ez az Evangélikus Diakónia számára több okból is jelentős esemény volt, hiszen a gondozottak és munkatársak létszáma 30%-kal nőtt, valamint új szolgáltatási ágak kerültek az evangélikus intézményrendszerbe.

A délelőtti program a különböző felekezetek szeretetszolgálati vezetőinek prezentációjával folytatódott. Győri-Dani Lajos a Magyar Máltai Szeretetszolgálat igazgatója előadásában nem az átvételek során szerzett tapasztalatok praktikus nehézségeit, hanem az egyházi szempontokat vizsgálta. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a felekezetek küldetése miként viszonyul a kérdéshez. A szegények és rászorulók felé való elkötelezettség bár meg tudja erősíteni az embert küldetésében, de néha tévutakra is képes csalni. Ezért kell tudnunk, mi az, ami a képességeinkbe biztosan belefér és ezt saját kollégáinknak is el kell tudnunk magyarázni: mennyire használ a küldetésünknek a feladat.

Győri-Dani Lajos kijelentette, a Máltai Szeretetszolgálat azt vallja, hogy teljesen mindegy, mennyi autó, eszköz van a feladat elvégzéséhez. A legfontosabb, hogy van-e megfelelő emberi hátterünk ahhoz, hogy a feladattal megbirkózzunk. A Máltai Szeretetszolgálat vezetője a tárgyalások kapcsán jegyezte meg, hogy – senkit sem hibáztatva - az átvételek egyik fontos tanulsága volt, hogy amiben nem sikerült megállapodni a szerződéskötésnél, az mind ígéret maradt.

A Máltai Szeretetszolgálat vezetője végezetül megjegyezte, hogy amennyiben lesz folytatása az átvételeknek, akkor már sokkal inkább felkészültebbek lesznek a tárgyalópartnerek és azt kívánta, hogy legyen olyan fejezete ez a folyamat a szociálpolitikának, amelyre húsz év múlva is büszkék leszünk.

Gregersen-Labossa György házigazdaként néhány hívószót emelt ki az előadásból: a küldetést, képzést és a lokális jelenlétet. Az irgalmasság területén meglévő küldetéssel kapcsolatban az Evangélikus Diakónia az állandó teológiai reflexiót hangsúlyozza. A képzés fontosságát kiemelve emlékeztetett, hogy még az átvételi folyamat előtt fontos pont volt, hogy az állam jelezte, támogatja a szakirányú képzéseket. Ennek tovább gondolása és fejlesztése is a feladatok közé tartozik. A lokális jelenléttel kapcsolatban pedig megjegyezte, alapvető kérdés az, hogy egy új intézmény mögé miként áll a gyülekezet, a helyi közösség. Az evangélikus példát hangsúlyozva rámutatott, hogy csak ott vesznek át intézményt, ahol van gyülekezeti háttér is. Ennek erősítését támasztja alá az a gyakorlat is, mely során egy meglévő intézményhez integrálták az átvett intézményt.

A következő prezentációban dr. Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója kijelentette, hogy szociális és egészségügyi szakemberként az intézményekben élő dolgozók és ellátottak szempontjait figyeli. A bentlakásos intézményekkel kapcsolatban megjegyezte, ugyan hosszabb ideig élünk, de ezáltal a gondozásra fordított idő is hosszabb lesz az életünkben nagyságrendileg tíz évvel. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ellátottak és a változó fenntartók viszonya alapvető: az ellátottak biztonsága, nyugalma érdekében az átvételek esetén olyan fenntartók jöhetnek szóba, akik már azon a területen bizonyítottak, akikről (gondozottakról) „megállapodtunk”, nem tudjuk megkérdezni.

A főigazgató kitért az üzemeltetési gondokra is, a napi életet megkeserítő problémákra, amelynek egyik oka, hogy nagyon sok régi, igencsak rossz állapotú intézmény van. Ezek problematikája sokszor felvetődött a tárgyalások során a rendszer fenntarthatóságával kapcsolatosan.

Ezek után a források tekintetében megemlítette, hogy a legutóbbi bérfejlesztéssel a szociális ágazatban csak a lemaradás csökkent, a dolgozók anyagi - és ezáltal társadalmi – megbecsülése szempontjából még van hova fejlődni.

Dr. Egervári Ágnes ezek után a minőségbiztosítás és a vezetőképzés fontosságát hangsúlyozta. Az ember méltóságának biztosítását meghatározónak tekintve felhívta a figyelmet arra, hogy az intézményekben élők legfontosabb kapcsolatai a dolgozók, ezért nagyon óvatos lépéssorozatot jelent az átvétel, azt szükséges lenne személyre szabottan kezelni. A megkezdett vezetőképzésben igyekeznek a kétezer év alatt felmutatott szemléletet átadni.

A Katolikus Szeretetszolgálat vezetője érintette a szakemberek egyre nehezebb pótlását, majd végezetül a jövővel kapcsolatban kijelentette: szakmai víziója egy sokszínű, optimális ellátó rendszer Magyarországon.

A konferencia soron következő előadása őszinte hangvételével és bátor önreflexiójával vált emlékezetessé. A Református Szeretetszolgálat vezetője, Beszterczey András – aki 2015-től képviselte a református egyházat a folyamatban – elmondta, hogy bár a szolgálat maga nem vett át intézményt, de a jövőben szándékozik a további folyamatban fenntartóként is megjelenni. Eddig tanácsadással segítette az átvételre vállalkozó gyülekezeteket, amelyek közül sokan jelentkeztek az átvételre.

Rövid történelmi áttekintésében kitért arra az elemzésre, amely szerint az intézményalapítási kedv mindig megnőtt, amikor az egyházi támogatás is nőtt.

Itt alapvetőnek látja a kérdést: „azért teszed, mert több embert vezetsz Krisztushoz, egyezik-e a küldetéseddel, vagy mert ez anyagilag segítheti a gyülekezet életét?”

A Szeretetszolgálat munkáját elemző, frissen elkészült SWOT analízis eredményét elsők között a konferencia résztvevőivel osztotta meg Beszterczey András. Az elemzés értékelése értelmében szükségesnek látja a szolgálat struktúrájának átalakítását, az informális kommunikáció tudatossá, szervezettebbé tételét. Az érintettség, befolyás és a támogatás mértékének függvényében részletesen elemezve az intézményátvételi folyamat résztvevőinek működését rámutatott, hogy nem minden szereplő egyformán motivált, a támogatók mellett nemcsak semleges, de akadályozó aktorok is vannak.

A református vezető a folyamat lehetséges veszélyei között kiemelte, hogy előfordulhat a történelmi egyházak között is verseny, illetve az is veszélyt jelent, ha helyi választókörzeti politikai érdekek felülírják az állami szándékot és az egyházak egyetértését is.

Beszterczey András emellett megemlítette, hogy üdvös lenne, ha az állam az önkormányzati fenntartók átadási szándékát is támogatná a befogadási kötelezettséggel, emellett a finanszírozás újratárgyalását tartja szükségesnek.

Goldmann Tamás, a MAZSIHISZ alelnöke jelezte, hogy – bár nem vettek át ebben a folyamatban intézményt - nagy figyelemmel kísérik a folyamatokat. Egy felmérés döbbenetes eredményeinek példáján keresztül hangsúlyozta a minőségi intézményes ellátás fontosságát: az otthon hozzátartozójukat ápolók között nagyarányú a türelem elvesztése a családtaggal szemben, ami az ingerült beszéden túl néha még a tettlegesség gondolatáig is terjedhet.

Előadásában a MAZSIHISZ intézményeinek „családbarát modelljét” mutatta be egyfajta jógyakorlatként. Kiemelte, hogy egységes, holisztikus rendszert alakítottak ki az intézménybe való felvétel előtt. Sok időt kell eltölteni a hozzátartozók „gondozásával” is és fontos, hogy ne „házirend” -központú, hanem lakóközpontú legyen az intézményi modell.

Ezt követően a házigazda képviseletében Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai osztályvezetője mutatta be az intézményátvételi folyamat evangélikus tapasztalatait. Elsőként hangsúlyozta, hogy a Diakónia lehetőségként éli meg, hogy az államtól átvehetett szociális intézményeket. Adatokat bemutatva megemlítette, hogy az evangélikus intézményrendszer 83 telephelyen 8000 emberről gondoskodik, miközben ez a szám 1958–ban még csak 300 fő volt. A szolgálat kapacitásbővítésének felfelé ívelő szakasza 2012-ig tartott, ezután a minőség javítására helyezték a hangsúlyt. Az akkor elindított minőségirányítási program eredményeként ma 20 intézmény rendelkezik ISO 9001-es minősítéssel, ezek között 2 átvett intézmény is található.

Az átvett intézmények állagát tekintve kijelentette, hogy ennek tudatában is kerültek kiválasztásra az átvett intézmények, így tisztában van azzal, hogy mi várható a jövőben.

Buda Annamária fontosnak tartotta kiemelni, hogy a folyamatban elengedhetetlen a türelem, hiszen egymáshoz kell csiszolódni a partnereknek.

Összefoglalva az intézményátvételek pozitív elemeit, hatásait felsorolta, hogy az Evangélikus Diakónia büszke lehet a képzésekre, a saját forrásból fejlesztett infrastruktúrára, az intézmények egymás közötti segítésére, illetve arra, hogy a meglévő struktúrára is pozitívan hatott a folyamat.

Az osztályvezető zárásként az evangélikus célok között a tulajdonjogi kérdések tisztázását, újabb intézmények átvételét - akár a saját kapacitások átrendezése árán is -, befogadó közösségek kialakítását és a gyülekezetek érzékenyítését említette.

Az ebédszünetet követően került sor dr. Simon Attila István helyettes államtitkár összefoglalójára. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára szerint nagyon érdekes dolgok, konstruktív ötletek és példák hangzottak el az őszinte hangvételű konferencián. A bő egyéves működés után elérkezett annak az ideje, hogy a felek áttekintsék, mit csináltak jól, vagy kevésbé jól. Az biztos – fűzte tovább gondolatait dr. Simon Attila - bárki végzi ezt a fajta szociális segítő munkát, ezt elhivatottság nélkül nem lehet csinálni, ez egy missziós tevékenység, amelyet „felekezeti töltettel megáldott emberek csoportja” mindenképp hatékonyabban tud ellátni.

A tartalmas, konstruktív konferencia végén a résztvevők megállapodtak abban, hogy további szükség van az ilyen jellegű közös egyeztetésre, ezért egy aprólékos, részletekre fókuszáló szakmai nap megtartására tett javaslatot az Evangélikus Diakónia, vállalva annak megszervezését.