Veizer Valéria, a házigazda intézmény igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy számára nagy öröm, hogy ez a konferencia már hagyományos rendezvénye az iskolának. A két idei téma pedig szervesen kapcsolódik a Galga menti intézményhez: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc költője, Petőfi Sándor három évet töltött Aszódon (itt ráadásul jó tanuló volt!), a játékosság pedig része az iskola pedagógiájának. Utóbbira példa, hogy a nemrégiben átadott általános iskolát a diákok Legolandnak nevezték el.

Sziráki György, az Evangélikus Pedagógiai Intézet nevében köszöntötte az egybegyülteket. Egy történelmi vonatkozású vicc kapcsán arra utalt, hogy vajon értik-e – s ha igen még meddig – a mai diákok a történelmi anekdotákat, vicceket. Továbbá van-e véleményük olyan – a jelent is meghatározó kérdésekről –, mint a migráció. Mert a migrációt több oldalról is meg lehet közelíteni: érvelhetünk egy nemzet vagy kontinens megvédése mellett is, és kiemelhetjük azt is távolabbról szemlélve, hogy kultúrák találkozásáról van szó. Ami fontos: érveljünk, és arra neveljük a tanulókat, hogy foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, legyen véleményük.

Dr. Péterfi Gábor az evangélikus iskolák történelem tantárgygondozója a rendezvény szervezőjeként köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy a köszönt és a köszön igék mennyire hasonlítanak egymásra. Köszöntötte az evangélikus iskolák történelemtanárait, akik Soprontól Miskolcon át Soltvadkertig képviselték intézményeiket, és megköszönte mindazoknak a segítséget, akik a tanácskozás előkészítésében aktívan részt vettek (Gáspárné Vágási Julianna, az EPSZTI igazgató-helyettese, Veizer Valéria, a Galga menti iskola vezetője, valamint az aszódi kollégák, technikai dolgozók és diákok). Kiemelte továbbá, hogy az aszódi konferencia évek óta tematikájában kiegészíti a regionális fórumokat. Az idei évben Budapesten, Miskolcon, Kiskőrösön és Győrben megtartott rendezvényeken Pelikán István IKT-foglalkozásai mellett dr. Péterfi Gábor az új Nemzeti alaptanterv tervezetét elemezte a történelemtanítás szempontjából. Az előadás vázlata az evangélikus iskolák történelemtanári honlapjáról (historialab.webnode.hu) elérhető. Ebből az is következett, hogy az idei konferencián nem a tanterv került a középpontba, hanem hagyományosan egy történeti téma (az 1848/49-es események). Igyekeztek továbbá megtartani azt a hármas hagyományt, ami évek óta bevált: a nyitó tudományos előadást idén is szakmódszertani és múzeumpedagógiai előadások/foglalkozások egészítették ki.

A köszöntőket követően a pedagógusok az iskola két informatika termében folytatták a közös munkát. Pelikán István miskolci mestertanár vezetésével az egyik csoport két felhasználóbarát programmal (Redmenta, Learning Apps) ismerkedhetett meg. Nem elméleti előadások voltak ezek, minden pedagógus rendelkezésére állt egy-egy számítógép. Pelikán kiemelte, hogy a történelemórákon a Redmenta inkább az ellenőrzést, a Learning Apps a gyakorlást, prezentálást segítheti.

Fekete Bálint az Újkor.hu rovatvezetője a másik informatikateremben a kollégákkal arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként lehet a diákból játékos, a tanárból pedig kvízmester. Ez a foglalkozás a Quizizz történelemórai alkalmazását járta körbe.

Az IKT-foglalkozások után került sor a konferencia szaktudományos előadására a díszteremben. Dr. Süli Attila őrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze Erdély 1848/49-es szerepét vizsgálta előadásában. Kiemelte, hogy Magyarország mellett Erdélyt is az etnikai sokszínűség jellemezte: a terület nagy része román többségű, a magyarok aránya 28%, a szászoké pedig 12% volt a korszakban. 1848/49-ben tovább bonyolította a helyzete az is, hogy minden etnikum más célokért küzdött: az erdélyi magyarság Magyarországhoz akart csatlakozni, míg az ott élő románság még rendi jogokkal sem rendelkezett. Az előadó ezt követően részletesen ismertette a szabadságharc erdélyi vonatkozásait, a konfliktusok mellett kitérve a magyar-román közeledési kísérletekre is.

Minden történelemtanári konferencián van helytörténeti előadás is, idén Géczi Csaba, a hatvani Bajza József Gimnázium történelemtanára tartott előadást az aszódi repülőgépgyár történetéről.  Előadásában utalt arra, hogy ő a világháború centenáriuma miatt figyelt fel a témára. A repülés történetének rövid áttekintése után arról beszélt, hogy Aszódon a Fiúnevelő Intézet jelentette ebben a témában a kiindulópontot: az itt tartózkodó diákokat ugyanis kezdetben az asztalos munka rejtelmeibe avatták be, majd kocsigyár létesült ugyanitt. Ezt követte a javítóintézet mellett 1914-ben a repülőgépgyár megalapítása. Megtudhattuk, hogy az aszódi gyár egyik gépe 1914. június 27-én egy versenyen világrekordot ért el (6170 méter magasságba emelkedett), a másnapi szarajevói merénylet azonban elhomályosította ezt a magyar sikert…

Hegedűsné Péntek Rita a Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium és Általános Iskola képviseletében egy játékos pályázat tapasztalatait osztotta meg a pedagógusokkal. Az előadás bevezetőjében a pedagógus kiemelte: „játszani akartunk – együtt a diákokkal!” Az általános iskola 5–8. évfolyamon kipróbált módszer ismertetéséből kiderült, hogy a LEGO-játék milyen módon képes bővíteni a gyermekek történelemismereteit, és hogyan növelheti a „hagyományos”, tantermi keretek között végzett tanári munka hatékonyságát. Egy pályázaton az iskola 1,6 millió frintot nyert, ezt az összeget LEGO-játékok vásárlására fordíthatta. Minden héten két órát legóztak a gyerekekkel, így több mint ötven diákot foglalkoztattak a projektmunka során. A diákokkal terepasztalon játszották le a marathóni vagy cannae-i csatát, szentélyeket emeltek, városokat hoztak létre, szobrokat alkottak. Miért volt hasznos ez a hagyományostól eltérő módszer? A mai okostelefon vezérelte világunkban kicsit mintha hiányoznának a kreatív gondolkodásra és a szép iránti igényre nevelő – világhálóhoz nem kötődő – módszerek. Ez a pályázat a játékos tanulással a gyerekek kreativitására építve mindezt egyszerre valósította meg.

Németh Csaba előadásában múzeumpedagógusként azt emelte ki, hogy a tárgyak megismertetése által kézzelfoghatóvá válhat a történelem, a diákok szinte szórakozva tanulhatnak. Ráadásul a tantárgyak közötti kapcsolódást is elősegíthetik a hadtörténeti foglalkozások. A kézi lőfegyver példájából kiindulva számos irányban fejleszthetjük a diákok készségeit: egy ember használja, lövedéket lő ki (régen emberi, ma kémiai energiával), a távolság mérhető, a lövedék anyaga vizsgálható, a gyerekek a múzeumpedagógiai foglalkozásokon kézbe vehetik a korabeli fegyvereket. Az előadás további részében szó esett az íjászatról, a huszárságról, a gyalogsági tűzfegyverekről, megtudhattuk továbbá, hogy miért bajonett a szurony. S hogy ne csak a diákok játszanak, mi pedagógusok is kipróbálhattunk az előadás végén néhány fegyvert.

Végezetül dr. Nánay Mihály a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke tartott előadást az egyesület programjairól.  Kiemelte: az egyesület három év alatt a magyarországi történelemoktatás megkerülhetetlen szereplője lett. A Rubicon folyóirattal, A Magyar Nemzeti Múzeummal és a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködve számos programot valósítanak meg. Tanulmányi versenyt hirdetnek (Kosáry Domokos Történelemverseny) a 7–10. évfolyamon, továbbképzéseket, konferenciákat szerveznek. Az Újgenerációs atlaszról éppúgy szakértői állásfoglalásokat tettek közzé, mint a készülő új tantervről. A jövőre bevezetendő új Nemzeti alaptantervről elsőként felmérést is készítettek, a történelemtanárok körében végzett közvéleménykutatás eredményei az egyesület honlapjáról (http://tortenelemoktatok.hu) elérhető mindenki számára.

Zárásként Sziráki György, az Evangélikus Pedagógiai Intézet nevében, dr. Péterfi Gábor pedig mint szervező és tantárgygondozó köszönte meg az előadóknak a színvonalas előadásokat, a résztvevőknek pedig az aktív részvételt.